VisszaSzéthúzás helyett húzóerő legyen Somogy!
Nincs több időnk.
Karácsony van. Az egyre csöndesebb átlényegülés, a szeretet ünnepe, megtérés jobbik önmagunkhoz. Majdnem hatezer nappal a köztársaság kihirdetése és hatszázzal az uniós csatlakozás után. Utánaszámoltam. Érdekelt, hogy a szabadság édes terhe mennyi ideje próbálkozik jobb belátásra téríteni bennünket. Ennyi időt vesztegettünk el ugyanis, mi magyarok ádáz belháborúkra, méltatlan viszályokra. Már-már egymás ellenségeivé lettünk, mint oly sokszor a történelemben. Avítt viták parázslanak föl mindegyre, vagy egyszerűen csak a hatalomvágy fojtó köde ereszkedik le túl gyakran és túl sokak szeme elé.
Karácsony van. Soha jobb alkalom a rendhagyásra, az elmélyülésre. A keresztény szeretet és emberiesség ugyanis a legfőbb közös nevező, amivel megtalálhatjuk önmagunkat a másikban, és ők önmagukat mibennünk. Nincs több időnk.
Legyen szent a közmegegyezés!
Somogyország gazdaságáról, lehetőségeiről és korlátairól szóló év végi gondolataimat nem véletlenül kezdtem így. Megyénk - szívünkben bármennyire is ország - nem élhet külön életet. Márpedig úgy látom, hogy az ország, s benne Somogy fejlődésének fő kerékkötője a társadalmi közmegegyezés hiánya. Csak az ígéretek szintjén vannak olyan ügyek, amelyeket "szent tehenekként" tisztelünk, s amelyek ezért vitán felül állnak. De a tettekben, úgy tűnik, már semmi se szent.
Mi hát a legfőbb teendő? Mindenekelőtt az, hogy az Országgyűlés közmegegyezésen nyugvó fejlesztési irányokat fogadjon el. Példának okáért senkinek ne lehessen megkérdőjelezni, hogy fontos a munkalehetőségek gyarapítása, az otthonteremtés, a versenyképes tudás megbecsülése, a közlekedési feltételek és közszolgáltatások - benne az önkormányzatok - működési minőségének javítása, a tiszta környezet, a közbiztonság, az egészségesebb életmód megteremtése. A vidékfejlesztést szintúgy a nemzetpolitikai kérdések rangjára kell emelni. Ezek rendezése nélkül helyben csak erőlködhetünk. Nem reménytelenül, de kínkeservesen, alacsony hatásfokkal. És közben telnek a napok.
Széthúzva csak körbe evezhetünk
Ameddig megteszi, mert megteheti a pártpolitika, hogy az egyik oldalon húz, a másikon pedig fékez, addig kínosan körbe-körbe evezünk. És az emberek, a becsülettel hajtók elszenvedik ezt. Előre csak együtt juthatunk, s ehhez mindenkire, mindenkinek az egy irányba húzására van szükség. Gondolkodhatunk világról és Istenről százféleképp, de amellett, hogy méltányoljuk a másik véleményét, az országot csak egyszerre húzva mozdíthatjuk egy - s remélhetőleg a jó - irányba.
A politikai törésvonalak varázsütésre eltüntethetők, ha egységes a közakarat. De manapság a kormányok egy-egy problémára adott válaszai néha rosszabbak, mint maga a probléma.
Pedig az uniós tapasztalatok is azt mutatják, hogy csak azok az országok válnak igazán sikeressé, amelyekben a politikai erők, a gazdasági élet szereplői és a társadalmi szervezetek megállapodnak a nagy célokról, a fő fejlődési irányokról.
Máglyára a szómágiával!
Somogynak, és az ország más, nehéz örökséggel bajlódó régióinak nincs ideje várni. Észak-Nyugat- és Közép-Magyarország talán nem érzi a bőrén, de mi tudjuk: minden perc számít. A szegény halász ugyanis a kedvezőtlen széljárással még szegényebb lesz, a gyengébb hajó pedig rátermett kapitánnyal is csak nehezen maradhat versenyben.
A legtöbben persze a megélhetésért szállnak harcba nap nap után. A munkanélkülit érthetően nem vigasztalja, hogy csak 6-7, esetleg 15-20 százalékos az álláskeresők aránya, neki a ráta száz százalékos. Neki a saját családjáért kell felelősséget viselnie. És mert dolgozni akar - bár valóban akarna mindenki! -, kötelességünk tisztességes munkát adni neki. Csökkentenünk kell az előre elrendeltnek tűnő különbségeket, le kell dolgoznunk a települések, a mikro- és a kistérségek lemaradását, a családok hátrányait. Nem nézzük tétlenül a társadalmi szakadék mélyülését. Segítünk ott, ahol elvárják azt, ahol bíznak bennük. Ahol bennünk bíznak.
Látjuk, hogy a világ ellentmondásos körülöttünk. Szó esik a nehezedő körülményekről, de nincs nap, hogy ne jönne létre valami új érték a megyében. Utak, művelődési házak, megújult iskolák, kisvállalatok, sportlétesítmények, idősotthonok sorát avatjuk föl nap mint nap. A kavarodás azonban akkor keletkezik, amikor ugyanaz a helyi vezető egyik nap tiltakozik, hogy ellehetetlenül, a másik nap pedig nem röstell a szárnyalással kérkedni. Ugyanazon csapból a hideg és a meleg, ez összességében vagy langyos hatást kelt, vagy egyszerűen szemfényvesztő. Ami hiteltelenné tesz. Alázat és hitelesség nélkül, pártpolitikai indíttatású szómágiával csak a zavar fokozható, a fejlődés nem.
A vonat nem vár
Egy lassan összeálló regionális vonatszerelvényhez kapcsolódunk hamarosan. Célunk csak az lehet, hogy időben és jó pozíciókkal tegyük. Ha kimaradunk, lemaradunk. Ha azt képzeljük magunkról, hogy mi vagyunk a mozdony, akkor még sokáig a rendező-pályaudvaron vesztegelhetünk, gyönyörködve önnön tehetetlenségünkben. Mert a vonat nem vár.
A tervezéshez reális világlátásra van szükség. Ne álmodozzunk, ne követeljünk, ne mutogassunk felfelé, mert ez a sokat próbált technika eddig sem vezetett sehová. Viszont tegyünk meg mindent, s ha lehet, annál is többet, hogy előbbre jussunk - együtt. Látnunk kell, hogy a gyenge mutatók mögött is fejlődés van, de szinte lehetetlen a tradicionális lemaradás gyors behozása. Ráadásul a modern gazdasági növekedés sem feltétlenül jár együtt munkahelyek számának gyarapodásával, sőt! És emellett ahol magas az álláskeresők aránya, ott a nagy munkaerő-piaci kereslet hatására ráadásul alacsonyak a bérek. Minden mindennel összefügg.
Utat a szolgáltatásokhoz!
A legfontosabb, hogy minden településről, még a legkisebbről is elérhetőek legyenek a szolgáltatások: a munkahely, az iskola, az orvos, és még sok minden más. Ezért is kiemelt feladat a közútfejlesztés. Vita tárgya, hogy az útépítés erősíti-e a gazdaságot, vagy az erősödő gazdaság kényszeríti ki a közlekedési feltételek javulását. Ez maradjon egy tyúk-tojás probléma, a polémia helyett menjünk a dolgok elébe. Az M7, az M9 és az M6-os autópályák tervezése, építése, az észak-déli és kelet-nyugati alsóbb rendű összekötő-utak fejlesztési programja bizakodásra adhat okot. Az M9-es tervezett nyomvonalát például remélhetőleg sikerül egy kicsit délebbre vinni, Segesd alá, Nagyatád-Csurgóhoz közelebb. Somogy számára a legfontosabb a perifériák, az elmaradott területek bekapcsolása a közlekedési vérkeringésbe. Belső-Somogyra és Dél-Somogyra koncentrálva kell fejlesztenünk az infrastruktúrát. Kiemelt feladat a balatoni térség tartós versenyképességének megteremtése, a működő magántőke aktivizálása is. Óriási tartalékaink vannak a termálvíz-kincs térségi koordinációval történő hasznosításában, az egészség- és a környezetipar fejlesztésében, a határokon átnyúló kapcsolatok erősítésében, az aprófalvak természeti értékeinek megújításában és hasznossá tételében. Akkor és ott vagyunk igazán sikeresek, ahol partnerek a települések.
Ma még azonban ezer a feladatunk. Ilyen a cigányság felzárkóztatása, vagy a lakosság elöregedésének gondja. De nemcsak a somogyi korfa kedvezőtlen, hanem az országé is, és az EU-államokban is komoly probléma az elöregedés. Ezért e folyamat megállítására biztosan lesz majd uniós program, amit ki kell tudnunk használni. De akkor sem tarthatjuk majd a markunkat. Az unió filozófiája ugyanis az, hogy tégy a közös kalapba 1 eurót, és hozzátesznek egy másikat. Kell a saját erő ebben is. Nem várhatunk tátott szájjal a sült galambra.
Tényekkel csak a balga vitázik
A tények ismertek, és magukért beszélnek: megyénk, illetve a régiónk, fejlettségében sok tekintetben a kelet-magyarországi térségekhez hasonlítható. Az úthálózat minősége, az ipar szerkezete és a határmentiség - ahogy mondani szokás - makacs tények. Nehéz velük vitatkozni. De mi nem is vitatni akarjuk őket, hanem ugyanolyan makacsul: megváltoztatni. Utat építeni, ipart telepíteni, munkahelyeket teremteni.
Az utóbbi években a megye mutatóit a megyeszékhely, Kaposvár romló statisztikai adatai befolyásolják a leginkább. Számunkra elgondolkodtató, hogy az országos területfejlesztési koncepció versenyképességi pólusokat jelöl ki, s ezek a városok Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Szeged és Pécs. A felsoroltak a térség dinamizálása érdekében nagy összegű fejlesztéshez jutnak. Nekünk - és Kaposvárnak is - nem kis részben Pécsre kell építenünk a saját fejlődésünket, arra a szomszédvárra, amely - tetszik, nem tetszik - Európa Kulturális fővárosa is lesz.
A somogyi egységről
A harmadik köztársaság, és az önkormányzatok megalakulása óta sok minden változott, de még nem értünk célt. Nem léptük át saját árnyékunkat: pedig a változáshoz majdhogynem ekkora csoda kellene. Mi nem a csodákban bízunk, hanem a somogyi ember tehetségében, akaraterejében, munkabírásában. És bízunk a partnereinkben. Közösen kell kitalálnunk a megye jövőjét, és közösen is kell megvalósítanunk. Együtt építjük a megyét mindenkivel, aki hajlandó segíteni, aki képes megfogni a munka végét, és akinek a kritikai érzékénél erősebb a tenni akarása.
Jómagam csak egy Somogyot ismerek. Csak egy megyét tudok és akarok építeni. Nem a balját, Nagybajomtól nyugatra, és nem a jobbját, Kadarkúttól keletre, hanem az egészet. Ránk 2002-ben is egy egész megyét bíztak. És 2006-ban egy egész megyéért végzett munkánkról kell számot adnunk. Lévén küszöbön a választás, továbbra is a jól végzett munkával igyekszem kampányolni, és ahol szükséges, ott segíteni. Hogy Somogy élhetőbb "ország" legyen.
Ha nem hiszünk magunkban, nem fog sikerülni. De mert van hitünk, sikerülnie kell!
Dr. Gyenesei István
Somogy Megye Közgyűlésének
elnöke
Forrás: Somogyi Hírlap, 2005. 12. 24.
