PARLAMENTI FELSZÓLALÁSOK
vissza
36.A Roma Integráció..
2007.06.05.

Általános vita
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervr?l
Felszólalás: 10 p. 08 mp.
Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Biztos vagyok abban, hogy nem túloz, aki azt mondja, hogy a legnagyobb társadalmi kihívások egyike ma Magyarországon, a legsúlyosabb sorskérdés a cigánykérdés. Van értelme annak, hogy ezzel a parlament foglalkozik. Még inkább van és remélhet?leg lesz értelme annak, ha elkészül majd az az intézkedési terv, aminek az elkészítésére alig három hónap adatik meg a kormánynak. Ha beleszámítom a nyári id?t, a szabadságokat, akkor ez nem túl hosszú id? ahhoz, hogy alapos munkát lehessen végezni. Óriási kihívás lesz ezt az intézkedési tervet elkészíteni.
A stratéga szakmaiságához és jó szándékához nem fér kétség, és én azt is meg merem fogalmazni, aki olvasta, visszaigazolja ezt, hogy tömör és nagyon céltudatos stratégiát fogalmaz meg az el?terjeszt?. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezzel párhuzamosan, ezt megel?z?en vagy ezt követ?en több olyan stratégiai programot is tárgyal a magyar parlament, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak ehhez a témához, és nem szakíthatók el t?le. Ilyen volt például a korábban megtárgyalt a gyermekszegénységgel kapcsolatos stratégai és feladatsor, vagy ilyen például a sportstratégia.
Hogy feltételekre szükség van, ezt mindenki tudja. Hogy a feltételek megvannak-e, megteremthet?k-e, mindegyik megteremthet?-e, ez nem csak szándék kérdése - ehhez sokkal többre van szükség. Nyilván az els? a pénz, amit senki nem vitat, hogy egy ilyen program megvalósításához szükség van az anyagi, gazdasági háttérre. Ezért nem választható el a társadalom anyagi teherbíró képességét?l. Azt lehet elosztani, ami van. De ezen kívül szükség van és minden másnál talán jobban, nagyobb mértékben szükség van türelemre. Szükség van bizalomra, mert ez esetben bizalom nélkül semmit nem lehet elérni. Szükség van kölcsönösségre, oda-vissza alapon. Szükség van, a számonkérés lehet?ségére, az ügyeskedések kisz?résére.
Egy-két rossz példa az egész programot tönkreteheti. Ez esetben els?sorban a cigányságnak, a cigányság vezet?inek van igen nagy felel?ssége a vonatkozásban, hogy ezeket az ártalmas vadhajtásokat kisz?rjék, megel?zzék.
És szükség van a példára, a példa erejére. Nagyon nehéz egy felnövekv?, akár az oktatási intézményekbe aktívan eljáró, ott résztvev? gyerekeket munkára bírni és tanítani, ha a saját családi környezetében nem lát napi példát a munkavégzésre, ha csak munkanélkülieket lát maga körül. Tehát sokkal nagyobb a felel?sség ebben az esetben, és az iskola nem tudja pótolni azt, amit a családi példa ilyenformán - többségében nem saját hibájukból - nem tesz lehet?vé a számukra.
Olyan üzenete van ennek az el?terjesztésnek, stratégiának, amit, itt és most érdemes visszaidézni vagy kiemelni Ez pedig az, hogy a cigányság részvétele nélkül nem megy ez a program. Ezt a stratégiát nem lehet megvalósítani, csak velük közösen, az ? aktív közrem?ködésükkel. Ez a lényege az egésznek. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, ha csak elvárnak, várnak valamit, hogy a társadalom majd lép, akkor ennek nem lesz eredménye.
Nem utolsósorban a cigánysággal való tör?dést nem szabad elválasztani azoktól a folyamatoktól, amit a teljes magyar társadalom egészében a munkanélküliekre, az iskoláztatásra, az egészségügyre és minden más területre érvényesíteni kell. Ha ezt külön kezeljük, akkor a program érdemben soha nem fog megvalósulni, soha nem érünk el eredményt.
Én egy olyan megyéb?l jöttem, a megyének olyan részéb?l juttattak a parlamentbe a választópolgárok, és nem kis számban roma választók, ahol az országos átlagnál magasabb a cigányok száma. A 10 százalékhoz képest 14-15 százalék, a Somogy megyei átlag. Ha az iskolásokat nézem Somogy megyében, akkor ez több mint egyharmada a megye általános iskolásainak. És ha az újszülötteket nézem, akkor a Somogy megyében ma napvilágot látott újszülöttek esetében ez az arány közel 40 százalék. Ez a három szám, ez a tendencia megmagyarázza azt a hihetetlen feszültséget és azt a hihetetlen feladatot, ami ránk, a parlamentre, a kormányra és a megyékben is az önkormányzatokra, vár a következ? években. Ez megmagyarázza azt is, hogy a falusi iskoláknál különböz?, úgy mondjuk: szegregációs állapotok teremt?dnek. Nem azért járnak kevesen egy-egy falusi iskolába, mert abban a faluban kevés a gyerek, hanem azért, mert egy id? után, amikor a gyermekek arányán belül a cigány gyerekek aránya elér egy bizonyos fokot, akkor a szül?k egy része elviszi a szomszédos településekre a gyerekeket, és mesterségesen teremti meg a szegregációnak ezt a formáját. És ez ett?l kezdve az oktatási kérdésekben, az iskolarendszerben, a finanszírozási kérdésében sok-sok új kihívást és feladatot jelenthet.
Rendkívül fontos és kényes kérdés a roma köt?dés felvállalása. Tudok olyan somogyi településr?l, ahol cigányvajda is van, de a népszámláláskor összesen hárman vallották magukat cigánynak. Vagy számos példát tudnánk mondani arra, hogy a roma középréteg milyen mértékben vállalja fel a cigányságát. Akkor, amikor elér egy fokot a képzettségében, az egzisztenciájában, felvállalja-e ezt? Ha nem vállalják fel, nagyon nehéz példát mutatni, márpedig e vonatkozásban a legfontosabb az, hogy saját maguk tudjanak és akarjanak példát mutatni.
Vagy példát tudok arra mondani, konkrét, napi példát, hogy Kaposvárott általános iskola sz?nik most meg, összeolvasztanak két iskolát. Néhány cigány szül? a megsz?n? iskolába hozta a gyermekét, amit most olyan iskolához integrálnak, ahol nagyobb arányú a cigányok száma. Ezek a szül?k azt mondják, hogy oda, a cigányok közé ? nem viszi a gyerekeit. Cigány szül? mondja ezt, nem a többségi társadalomhoz tartozó.
Ezek azok a kérdések, amikkel szembe kell nézni, és nem lehet a sz?nyeg alá söpörni!
Befejezésül még egy gondolat. Meggy?z?désem, az emberhez, méltó élethez nem segélyre, hanem els?sorban munkára van szükség. Megfelel?en segítjük-e a munkához jutást, vagy nehezítjük ezeket? Tudnak-e élni és akarnak-e élni a lehet?ségekkel azok, akiknek ezt megteremtjük? Konkrét példa: a cigányság egy része gyógynövénygy?jtésb?l munkával egészíti ki jövedelmét azon a területen, ahol én képvisel? vagyok. A tavalyihoz képest azonban ötödére csökkent az ezzel foglalkozó cigányok aránya, és 50 százalékára az összegy?jtött gyógynövény. Megkérdeztem egy szakembert, aki ezzel foglalkozik, és válaszul a következ?t mondta. A felesleges korlátozások, szabályozások, amelyek nem pénzbe kerülnek, nem teszik lehet?vé, illetve megnehezítik ennek a munkának a végzését. Egészségbiztosítási járulékot kell fizetni, negyedévente elektronikus adóbevallást kellene készíteni, és az adókedvezményük is megsz?nt. Azoknak az embereknek, akik a segélyüket egészítik ki ezzel a tevékenységgel; akik nemhogy számítógéphez nem jutnak hozzá, de egy részüknek, akik ezzel foglalkoznak, még a villanyáram is nehezen elérhet?, ráadásul a többségük funkcionálisan analfabéta.
Miért nehezítjük meg, ha dolgozni akarnak? Ez nem pénzbe kerül, ez csak szándék és akarat kérdése, egy kis odafigyelés kérdése. Nagyon összetett kérdésr?l van szó. Úgy gondolom, hogy óriási a felel?sségünk.
(Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
vissza