PARLAMENTI FELSZÓLALÁSOK
vissza
30."Legyen jobb a gyerekeknek!"
2007.04.23.

Általános vita
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032.
Felszólalás: 9 p. 11 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Az a címe a nemzeti stratégiának, hogy "Legyen jobb a gyerekeknek!". Ez nyilvánvalóan célként fogalmazódik meg. Amir?l itt egyfolytában beszélünk, nem más, mint a cél megvalósításához szükséges eszközrendszer megteremtése. Egy biztos, ahhoz, hogy ez teljesüljön, a feln?tt-társadalomnak, a gyereket befogadó feln?tt közegnek kell jobb helyzetbe kerülnie.
Evidenciaként fogalmazza meg ezt mindenki. Viszonylag kevés szó esett azonban az állami gondozásban lév?, nem elhanyagolható számú gyermek helyzetér?l, ezen belül is arról, hogy más lehet?ségeik vannak azoknak, akik intézményben nevelkednek, és min?ségileg más lehet?ségei vannak azoknak, akik nevel?szül?khöz kerülhetnek. A nevel?szül?i hálózat lehet?ségeinek kib?vítése olyan kihívás, amire itt a vita kapcsán és, egyébként is a kelleténél jóval kisebb figyelmet fordítunk. Sokkal több lehet?ség van ebben. A cselekvési programban erre komoly figyelmet kell majd fordítani.
Maga a stratégia használ egy kifejezést, mindjárt a második mondatában amit én vitatnék. Azért, mert mi magunk is lesz?kítettük itt a vitában a "Legyen jobb a gyerekeknek!" témakört a gyermekszegénységre - nyilván nem ok nélkül. Ez a mondat úgy fogalmaz, hogy "minden szegénység szenvedést okoz, de a gyermekek szegénysége elviselhetetlen". Én azt mondom, hogy az "elviselhetetlen" szó helyett sokkal inkább az "elfogadhatatlan"-t kellene ide írni. Mert hogy kinek mi elviselhetetlen, és kinek nem elviselhetetlen, ezen lehet vitatkozni, de hogy mindannyiunknak elfogadhatatlan kell, hogy legyen, ebben egészen bizonyos vagyok.
A szegénységet is lesz?kíti, a határozati javaslat a gazdasági szegénységre, a pénzügyi szegénységre. Amikor azt mondja, hogy a gyerekeket nevel? háztartások a többieknél szegényebbek. Úgy gondolom, nem csak gazdasági értelemben kell és szabad ezt értelmeznünk. Ha viszont lelkiekben közelítem meg, akkor egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a több gyermeket nevel? családok mindegyike szegényebb a gyermektelen családokhoz képest – s?t. Pontosabban fogalmazzunk akkor, amikor ilyen jelleg? megállapításokat teszünk.
Amúgy sem a társadalmi szegénység, sem a gyerekszegénység nem abszolút. Maga a szegénység nem más, mint kizáródás valamib?l, ami természetes része lenne vagy lehetne az életünknek. De minden esetben vagy az esetek nagy többségében relatív. Valamihez viszonyítva szegényebb, másokhoz mérve, a célokhoz mérve, a szomszédos országokhoz mérve, a tegnaphoz vagy éppen a jöv?höz mérve, és sorolhatnánk tovább. Egy biztos abszolút esélyegyenl?séget sem itt, sem másutt ne akarjunk elérni. Ne t?zzük ki célként, mert nincs esélyegyenl?ség. A gyermekek esélyeit lehet javítani, lehet közelíteni valamihez, egy kit?zött célhoz, de hogy esélyegyenl?séget teremtsünk, ezt a terminológiánkból is szám?zni kellene.
Javaslom, hogy a határozatba kerüljön bele, például a 6. pontba is, hogy ne csak a szociális, és szakmai de a civil szervezeteket is vonjuk be, a cselekvési programba, és számítani kell, építeni kell az önkormányzatokra. A kelleténél kevesebbszer és nem a súlyuknak megfelel?en kezeljük az önkormányzatok felel?sségét és a települési önkormányzatoknak az ebben betöltött szerepét.
És ami talán a legfontosabb. Leírhatjuk mi a legcsodálatosabb programot, elfogadhatjuk vagy elkészíthetjük a legcsodálatosabb cselekvési tervet, egyetérthetünk a nemzeti stratégiában megfogalmazott megállapításokkal, ha akkor, amikor ennek a feltételeit költségvetés formájában kidolgozzuk és elfogadjuk, nem kerül oda a prioritások közé. Ha újra és újra az oly sokszor vitatott fiskális szemlélet érvényesül, és mindenhonnan ki kell húzni valamit szinte fejkvótaszer?en, , akkor nem fogunk el?relépni ebben a kérdésben sem.
Talán a legfontosabb, hogy legyen ez az egyik legfontosabb prioritás. Amit tényleg fel kéne vállalni mindenkinek politikai hovatartozástól vagy párthovatartozástól függetlenül. Minden egyes kormányváltás után mindenki ki akarja találni a spanyolviaszt, úgy gondolja, hogy a nap vele kél és vele nyugszik, ahelyett, hogy folytatná azt, amit érdemes folytatni. De csak azt lehet folytatni, ami elkezd?dik. Tehát kezdjük el, hogy legyen mit folytatni!
Ennek a meglehet?sen hosszan elhúzódó vitának talán a legfontosabb üzenete az, hogy mindenki el akarja kezdeni, és ebben partner lesz. Talán még az ellenzék is, mert tudják, hogy el?bb utóbb ?k is odakerülnek, a kormányrúdhoz. És ha ugyanonnan kell folytatniuk, ahol most van vagy még rosszabb helyzetb?l, akkor szégyenkezhetünk valamennyien. Ne akarjunk szégyenkezni! Együtt akarjunk változtatni ezen a tarthatatlan helyzeten.
Köszönöm szépen. (Taps.)
vissza