AKTUÁLIS

Írni, vagy nem írni?

Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés. Ha bármit is írok, a tényekr?l valaki biztosan megsért?dik. Ha nem írok, akkor akár cinkosnak is tarthatnak a kevésbé informáltak. Persze, hogy Sávolyról van szó. Arról a jobb sorsra érdemes kis somogyi faluról, amelyik kapott is meg nem is. Kapott kecsegtet? ígéreteket és kétség kívül kapott használható szennyvízcsatornát is. De veszélybe került nagy álmuk. Felel?tlen pénzéhes emberek „felépítettek” egy nekik anyagi gyarapodást hozó modellt. A kialakult helyzethez semmi köze a gazdasági válságnak. A nélkül is ugyanezen forgatókönyv szerint zajlottak volna az események. Legfeljebb a terminológia lett volna más.
A recept egyszer?. Vegyünk egy jó darab földet, lehet?leg minél olcsóbban. Ígérjünk minél vonzóbb fejlesztést. Szédítsük meg a helyi lakosokat, illetve nyerjünk meg magunknak fontos kormánypárti politikusokat, akik aztán t?zön-vízen áter?szakolják, vagy csak agyonhallgatják rafináltan kifundált ötletünket. Min?sítessük át a szántóföldet, ígérjünk be egy motorversenypálya építést és ehhez kapcsolódóan százezreket vonzó verseny, versenyek rendezésének lehet?ségét. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy a versenypályához szükséges alig 30 hektárt körülvev? 570 hektárunk még értékesebb legyen.
Eddig minden rendben is lenne. Ehhez még az állam is partner kell, hogy legyen. Egy turisztikailag kiemelten fontos térség kaphat olyan attrakciót, ami sokak számára hozna megélhetést. Ezért örültem én magam is az alapk?letételnél.
Aztán beköszöntött az egyre er?söd? spekuláció. Kiderült, hogy nincs meg az ígért pénz. Hogy nem adnak hitelt a spanyol bankok. Adjanak hát a magyar bankok! Hogy a kereskedelmi bankok itt sem hajlandóak erre? Adjon az állami fejlesztési bank! Hogy nincs fedezet? Vállaljon az állam garanciát! Amúgy fedezetnek ott lesz a pálya maga. S?t még az eredetileg öt évre adott versenyrendezési jogot is meghosszabbították tíz évre. Mintha kegyet gyakoroltak volna ezzel. Pedig ez is cumi a javából. Magukat biztosították be, hogy 20 milliárdot biztosan bekasszírozzanak.
Hogy a pálya m?ködtetésének mínuszait se kelljen vállalni, azt a Magyar Turizmus Zrt. bánhatja. Nekik nem ez lenne az els?dleges feladatuk. S ha már vállalták, akkor azt a költségvetésnek többlettámogatásból kell biztosítania. Ez viszont valószín?leg sérti az unió versenytörvényét. Úgy gondolom ezzel is összefügg az elnök lemondása.
Ha állami pénzb?l elkészül a pálya és üzemel is majd, akkor az 570 hektár terület értéke jelent?sen megemelkedik. Az értéknövekedés mellett eltörpül a Balaton törvény el?írásainak megfelel? csatornázás költsége. Ne legyenek kétségeink, hogy akik a területet megvették és befektetést ígértek nem beruházni fognak, hanem eladásra spekulálnak. Mert, hogy mib?l lenne fejlesztésre pénzük, ha a pályára nem volt. Amúgy a földek korábbi eredeti tulajdonosai bukják a legnagyobbat, mert most az értékesítési ár sokszorosáért adhatnák el tulajdonaikat.
Talán ebb?l éreztem meg valamit, már tizenhét hónappal ezel?tt, amikor még miniszterként els?ként és el?ször „aggályoskodtam”. Aztán utána még többször is megtettem. A média mind ez ideig jótékonyan hallgatott. Mintha valakiknek érdekében állt volna a pályaépítés z?rös ügyei körüli csend. Végre megszólaltak. Most már látszik, hogy sajnos megalapozottak voltak korábbi nyilatkozataim. Egyel?re ennyit elég lesz írnom. Egyel?re.

A kényszer szülte blog

Ha a megszokott id?ben – múlt pénteken- írtam volna, akkor most nem tudnék frissen beszámolni „terven felüli” sportsérülésemr?l. Átrendezte az életemet a szombati edzés a parlament képvisel?inek kézilabda csapatával. A magyar n?i válogatott elleni meccsre készültünk, amikor félóra elteltével egy rossz lépést követ?en az Achilles-ínam elszakadt. Mondhatnák azt is, hogy a független képvisel? inaszakadtáig próbálta a politikai egység megteremtését segíteni. Most igyekszem gyorsan megtenni a naplóírási kötelezettségem, hiszen kedd reggel a sportkórházban Halasi f?orvos úr, „az év sportorvosa” elvégzi az elkerülhetetlen m?tétet.

Idénykezdet

Éppen ma (hétf?n) volt a parlamenti ülésszak ?szi nyitónapja, ahol a köztársasági elnök és a miniszterelnök is beszédet tartott Ínszakadás ide vagy oda mankó segítségével azért odabicegtem. Sólyom László pártokat önvizsgálatra int? beszéde nem nélkülözte a mindkét oldal számára címzett figyelmeztetéseket. Üzenetei inkább a jobboldalból váltottak ki megelégedést. Az a népmesei motívum jutott eszembe, hogy jött is meg nem is, hozott is meg nem is. Mindenesetre abban bíztam, hogy a miniszterelnöki beszéd során nem folytatódik az ellenzék kivonulási taktikája. Csalódnom kellett. Továbbra sincs béke a narancsligetek és a szegf?s kertek környékén. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr mondandója 3 szóban foglalható össze: reform realizmusra figyelmeztetés. A két országos méltóság beszédének találkozási pontja pedig: Er?s Magyarország közepén nem az er?s államnak, hanem az állampolgárok er?s szövetségének kell (kellene) állnia.

A családi programok

Miután korábban megígértem, visszatérek a nyári családi programokra, ezért az elmúlt heti hivatalos programokat most mell?zöm. Nem is tudom, hol kezdjem. Többnyire Anitáék és Istvánék családjával voltunk együtt, Leilát ugyanis az öttusa csábította el t?lünk. Mint friss feln?tt magyar bajnok, indulhatott a berlini VB-n, ahol a 69 versenyz? közül harmadikként került a dönt?be. Ez óriási el?relépés az EB-hez képest. A lovaglásig a dönt?ben is rendben volt minden, de a kicsit érzékeny négylábúval nem találták az összhangot. Ezzel el is úszott a feln?tt VB nagyobb sikere. A szeptemberi szezonzáró junior VB ad lehet?séget a javításra, amire fantasztikus akarással készül.
Ha már ló, akkor nem tudom kihagyni a komáromi lovas színházat, ahol az István a királyt néztük meg. Nagyszer? élmény volt, amit fokozott, hogy az egész család (Leila is) ott volt. Ez alkalmat adott, hogy megünnepeljük Barnus 9. születésnapját és Dorina névnapját. No meg az Istvánokat. A két napos programon Anitáék voltak a házigazdák. Igazi boldogsággal láttuk és éreztük a mindenre és mindenkire odafigyel? vendégszeretetüket.
Augusztus elején, a horvátországi Isztrián ünnepelhettük a 37. házassági évfordulónkat, majd Leilával, barátjával Robival, no és Barnussal a mogyoródi forma1-es futam okozott maradandó élményeket.
És hát még valami: édasanyám, aki éppen ma ünnepli 81. születésnapját, még soha nem fürdött a tengerben. Nagy ellenállást tanúsított, de végül rábírtuk, hogy eljöjjön velünk Jutkával és két húgommal, Mártival s Annival együtt, három napos kirándulásra. Ott aztán elfelejtette minden baját, és végül úgy lubickolt a tengerben, mint egy húszéves… na jó, mint egy hatvanéves. Azóta is büszkén mutatja a fényképet, amin a mellig ér? vízben, a kezeimben tartom. Amit pedig ehhez hozzáf?z: a kisfiam a tenyerén hordozott. Már ezért megérte!
Barnus az évnyitón ott állhatott a zászló mellett, amit Anita büszkén újságolt aznap az esti telefonon. A két kis boszorkány, Dorina és Fanni pedig megkezdte óvodás pályafutását. Mindkett? jele körte, bár Fanni kifejezetten megkülönböztette az ? jelét: nem egyszer?en körte, hanem „vilmoskörtepálinka”.

gyenesei.blog.somma.hu

Ahogy ígértem: közügyek

A b?ség zavarával küzdök. Remélem a családtagok, elnézik nekem, hogy a velük töltött napokat, heteket majd a következ? alkalommal írom meg. Annál is inkább, hiszen uborkaszezon ide, vagy oda, nem állt meg a közélet kerekének forgása.

Kutyafuttában

Kezdjük az elmúlt heti programokkal. Szombaton Gyékényesen jártunk az Ironman-en. Meglehet?sen korán, 06:30-kor már ott voltunk Jutkával. Herr Gyula és csapata különleges hangulatot varázsolt a legnagyobb kihívást vállalók versenyén.
Barcson a Rákóczi szövetség rendezvényén a kitelepítettekre emlékezve sajnos nem nélkülözték a politikai felhangokat sem.
Kálmáncsán, Szentborbáson és Patosfán mindig történik valami: elszármazottak találkozója, m?vel?dési házavató, falunap – pedig csak néhány száz lelkes közösségek.
Fonyódligeten az ?szi Napfény Tábor m?ködésének 25. évfordulóját ünnepeltük. Jó volt találkozni az én szépkorú barátaimmal. S ez a légkör még arra is alkalmat adott, hogy pár emberi szót váltsak utódommal. A nagykorpádi testületi ülésen is sok érdekes információval lettem gazdagabb.
A Somogyért egyesületben végeztünk a tagnyilvántartás több napig tartó pontosításával. Több mint 5000 Hírlevelet kell majd készíttetnünk a nyomdában, hogy névre szólóan eljuttathassuk a tevékenységünkr?l készített összeállítást mindenkinek, aki nekünk fontos.
A nyár vége, úgy t?nik sokaknak a saját problémáikra való megoldás keresést is jelenti. Bár pár nap alatt közel húszan kértek segítséget ügyes-bajos dolgaik orvoslásához. Nagyon elkeserít?, hogy mennyi megélhetési problémával küzd? ember él közöttünk.

Megrendült biztonságérzet

Megdöbbent? hírt kaptunk kedden este Bedegkérr?l, ahol polgármester barátunkat fizikailag bántalmazták. Természetesen Egyesületünk a médián keresztül elítélte a véleménynyilvánításnak ezt a formáját: „Megdöbbent?, hogy egyre gyakrabban a demokrácia részévé emelik az er?szakot a közakaratból munkájukat másokért végz?k (pedagógus, rend?r, orvos és most polgármester) fizikai bántalmazását. Fenyegetettségben nem lehet dolgozni. Az együttélési kultúra mélypontja, ha az eddig békés kistelepüléseken is megjelenik az „igazságosztó" ököljog. De több mint hiba lenne, ha a határozottan közerkölcs kategóriájába tartozó ügyb?l bárki is politikai következtetéseket vonna le. Reménykedünk, hogy e konkrét esemény nem marad büntetlenül és még inkább, hogy nem lesznek másutt is követ?i. Bízunk abban, hogy a helyi közösség is kiáll polgármestere mellett és ezzel a legf?bb védelmet biztosítja választott, els? szolgájának.” Írtam els? „felindulásomban.”
A településeket járva egyre több és több helyen tapasztalom, amivel korábban nemigen találkozhattam, és ez a települések megosztottsága. Egyértelm?en pártpolitikai alapon kezdenek részekre szakadni a kis falvak is. Hihetetlen felel?tlenség ez azok részér?l, akik egy-egy községben erre fordítanak energiát egy olyan id?ben, amikor a közösség er?sítésén kellene szorgoskodniuk. Némely esetben megfenyegetnek települési és civil szervezeti vezet?ket, beleszólnak a velünk való kapcsolatukba – nem visszariadva a zsarolástól sem.

Lecsúszó Kaposvár

Meglep?dve olvastam a statisztikákat és különösen azt, hogy a somogyi megyeszékhely b?nözési mutatói romlottak. Ám ami még jobban megdöbbentett, hogy a fels?oktatási intézményekben továbbtanulók aránya a megyei jogú városok rangsorában az utolsó pozícióba helyezi Kaposvárt. Ezen feltétlenül változtatni kell, és muszáj lesz megoldást találni. Ha az oktatásban ilyen problémák vannak, az hosszútávon ronthatja a pozícióinkat. Err?l kellene inkább vitatkozni a megoldást keresve a Fidesz és MSZP politikusainak.
S, ha már vita, akkor a 67-es út korszer?sítésének ütemezése körül kialakult méltatlan polémiáról is van véleményem. A kormánypártiak igen rossz taktikával és kommunikációval magyarázzák a logikus helyzetet, az ellenzéki helyi politikusok pedig meglehet?sen inkorrekt módon állítják be azt a fejlesztési elképzelést, amely több szakaszban fog megvalósulni. Mindegyik fél tudja, hogy mir?l van szó, de próbálnak politikai t?két kovácsolni saját maguk számára. Az együttm?ködés sokkal többre vezetne. Túlságosan kampány íz? ez az egész történet.

Ki védjen kit?

A német elnök asszony rövid budapesti látogatása után a koronaékszerek elhelyezését illet? miniszterelnöki min?sítés kapcsán mesterségesen felkorbácsolt indulatokat még a kés?i uborkaszezon számlájára lehetett írni, de a Magyar Gárda megalakulása körüli szemfényvesztés már több volt ennél. Itt aztán az érzelmekre alapozva nem válogattak a jelz?kben a nyilatkozók. Szerencsére a józan többséget még politikai hovatartozása sem befolyásolta abban, hogy félelmének, illetve szigorú elvárásainak hangot adjon. Magam sem tudom, mi szükség erre a szervezetre egy jogállamban, ahol sokkal inkább az erre hivatott szervezeteket kell alkalmassá tenni a hatékony m?ködésre úgy, hogy azok tevékenységét a társadalom dönt? többsége elfogadja és támogassa.

A jöv?ben remélhet?leg a folyamatos heti jelentkezéseknek már nem lesz akadálya. Legalábbis szeptember 10-t?l, amikor várhatóan legközelebb jelentkezni fogok.

gyenesei.blog.somma.hu

Visszatekintés négy hétre

Eltelt négy hét, hogy írásban nem szólaltam meg, így van b?ven mir?l beszámolnom. Kezdjük egy gyors visszatekintéssel, a három hét szabadság mellett illetve közben a legfontosabb programokat érintve. Nagy többségén Jutkával együtt vettünk részt dacolva a h?séggel, de örömmel tettük, hiszen sok jó baráttal, ismer?ssel és kollegával találkozhattunk.

Balatonmáriafürd?n a nemzetközi fúvószenekari találkozó megnyitóján visszatér? vendégek vagyunk. A szokásos cirkuszi sátorban sok-sok ember, jó hangulat és hideg sör várt. No meg Hajas Béla, aki nélkül ez a program nem létezne.

Segesden a falunapon a reggeli órákban az új polgármesterrel Bencze Imrével is találkoztunk, aki kevés segítséggel és tapasztalattal vetette bele magát a munkába. Ha a helyi szépkorúakra jobban támaszkodna, talán el?rébb juthatna. Egyel?re még bizalmatlan a környezetével.

Somogyszobon a település nevének centenáriumát ünnepeltük, ahol egy 100 éves bácsit is felköszöntöttünk a lakásán. A polgármester pedig a település kitüntetését adta át nekem. Ezen igazán meglep?dtem, de jól esett. Eller Jani és sokan mások a faluban régi jó barátaim.

Vízváron a vízpalackozó üzem alapk?letételénél is ott voltunk. Az új létesítmény majd 70 embernek adhat munkahelyet. Egyel?re kicsit utópisztikusnak t?nik a terv, de én az optimisták közé tartozom. Örülnék ha megvalósulna Kozma Laci és a falu álma.

Kadarkúton városnapot ünnepeltünk Verkman Jóska vendégeiként. Itt mindig jól érezzük magunkat. A szokásos protokoll rész, vagyis az ünnepi köszönt?k során (Kolber, Gelencsér, Gyenesei) – mit ne mondjak – volt feladatom. Illett helyre tenni a hangulatot, amit az el?ttem szóló vagy tudatlanságból, vagy politikai motivációból, de alaposan félre vitt.

Nagyszakácsiban a hagyományos f?z?versenyen egész napos jövés-menés, kóstolgatás várt a résztvev?kre. A keret ugyanaz volt, mint korábban, de a résztvev?k száma nagyon lecsökkent. Ez kicsit rányomta bélyegét a hangulatra is. Jobb, ha nem elemzem az okokat. Mindenesetre le a kalappal Kövér Pisti polgármester el?tt, aki mindent megtett.

Pakson a média hajón Lengyel Jani f?szerkeszt? barátom vendégeiként a Dél-Dunántúl reprezentánsai lehettünk, és együtt tölthettünk a Dunán 4 órát.

A darányi falunapon is hagyományosan ott vagyunk minden évben, hiszen baráti az együttlét. Villányi Laci figyelmes házigazda. A református templom ökumenikus istentiszteletén is részt vettünk. Ez a falu büszke lehet rá, hogy itt a fiatalok szerepe is meghatározó.

Rinyaszentkirályon is falunapot ünnepeltünk. Ez egy apró zsáktelepülés, telis-tele melegszív? emberekkel és lelkes polgármesterrel Molnár Jóskával. Ilyenkor többen vannak a rendezvényen, mint a falu teljes lakossága.

Bolháson az újonnan alakult helyi egyesület kitett magáért, még traktorhúzó versenyt is rendeztek, ahova engem is beneveztek. Végül Galba Misi polgármesterrel párban nem mi nyertük, de jó buli volt.

A szuloki falunap is jól sikerült. A kis sváb település hihetetlenül lelkes csapattal és tekintélyes polgármesterrel Virth Jóskával is büszkélkedhet. A dohány hazájában mással össze nem hasonlítható általában a hangulat.

Nagyatádon a Szent István szobornál tartott augusztus 20.-i megemlékezésen voltunk. Úgy hallottam vissza, jól sikerült a mondandóm. Ebb?l néhány gondolatot talán érdemes idézni:
„Van mire büszkének lenni, nem kell lehajtott fejjel járni. Bár a családoknak és településeknek vannak napi gondjaik, de a gyarapodás jól érzékelhet?... A kenyerünk kovászában és saját testünkben itt van velünk az 1007 esztend?, a 40 nemzedék. Ez kell, hogy er?t adjon a jöv?re nézve… Szent István legf?bb üzenetének tartom, hogy itt kell boldogulnunk, vállalni a kihívásokat, de ne akarjunk mindennap aratni is… A legfontosabb, amit kívánhatunk: szabadság és boldogság. Ehhez rendre, szorgalomra, jóindulatra és kegyelmet adó hitre van szükségünk… Szent István legaktuálisabb üzenete: semmi sem emel fel, csakis az alázat és semmi sem taszít le úgy, mint a g?g és a gy?lölség.”
Az ünnepség után a félmilliárd forintért felújított középiskolai kollégium átadásán vettünk részt.

Lullán az augusztus 20.-i ünnepség és a helytörténeti múzeum avatása volt a programok között. Az a kis, 250 lelkes zsáktelepülés az Észak Somogyi dombok aljában hihetetlenül er?s közösséggel és lelkes vezet?kkel (Reizinger Karcsi, Nagy Ern?) van megáldva. Megdöbbent? volt olvasni a másnapi Somogyi Hírlapban a „Megyevezet?” ünnepi beszédéb?l idézve ezt a mondatot: „Ma egy gyenge Magyarországot lát maga el?tt, ahol nem építenek, hanem rombolnak.” Én ennek épp ellenkez?jét tapasztalom nap mint nap, s ez fog folytatódni holnap is. Mi szükség van felesleges hangulatkeltésre? Enélkül sem könny? az embereknek. Ez az igazi felel?sség, vagy felel?tlenség.

Fonyódligeten az ifjúsági táborban a nyugdíjas egyesületek vezet?inek két napos találkozóján jártam. Örömöt jelentett, hogy a nyugdíjas klubvezet?k meghívtak a táborba, mert ennyi er?t sehol senkit?l nem kapok, pedig inkább nekik lenne szükségük, hogy er?t merítsenek. Remélem nem csak udvariasságból mondták (bár magam is így érzem): simább az arcom mint korábban és sugárzik bel?lem az er?. Úgy legyen.

Néhány helyre még szerettem volna eljutni, de sajnos id? hiányában erre nem volt lehet?ségem: Kaposváron a Róma hegyi búcsú, Andocson, Bonnyán, Kisbajomban falunap, K?röshegyen viadukt avatás, Buzsákon búcsú, Lábodon egyesületi napra vártak.

Az elmúlt hetekben még a szabadság alatt is meglehet?sen sokat foglalkoztam az NCA dolgaival, ahova nagyon sok somogyi civil szervezet adott be pályázatot. Mint az országos tanács tagja, felvettem a kapcsolatot a kollégium három somogyi tagjával és közösen próbálunk segíteni a megyei szervezeteken.

Néhány nap óta megtelt a Somogyért Egyesület irodája is. Az ?szi programokat készítjük el?, illetve a címlistákat pontosítjuk és egyeztetünk a tagokkal. Mire beköszönt a szeptember zakatolhat a szerkezet.

Lenne még mit írnom, de egyel?re talán ennyi elég. Ami most kimaradt, azt a jöv? héten pótolom. Persze, hogy van véleményem mindenféle gárdákról, a Szent Korona körüli vitákról, a 67-es út körül kialakult helyi csapkolódásról, és az id?közben napvilágot látott – Somogy és Kaposvár számára nem túl hízelg? – statisztikákról. A nagy családdal eltöltött szabadságról is, mint ahogy Leila sporteredményeir?l sem maradhat el az élménybeszámoló. Na meg hát Barnussal, Dorinával és Fannival együtt töltött napok is ide fognak kerülni.
Legközelebb egy hét múlva, várhatóan már a régi ütemben jelentkezem.

gyenesei.blog.somma.hu

Bearanyozott nyár

Az vesse rám az els? követ, aki hasonló esetben nem azt tenné, amit most én. Három hét blog-hallgatás után Leilával kezdem a bejegyzésem, vagyis az ? sportsikereivel.
Legkisebb lányunk bearanyozta a forró napokat. Miközben a h?mér? a 40 fokot döngette, és mindenki az árnyékot kereste, ? igazán kitett magáért. Ami el?z? írásomban még csak remény volt, az valósággá vált, hiszen 7-én, szombaton harmadmagával öttusa váltóban junior VB-t nyertek. Hogyne örült volna ? is és mi is, illetve mindenki, aki ezt a sportágat kedveli. Ezzel még nem volt vége, hiszen néhány nappal ezel?tt, 22-én a feln?tt Országos Bajnokságot rendezték Budapesten, ahol ? is részt vett harminc versenytársával együtt. Egy olyan országban, ahol feln?tt olimpiai-, világ és Európa-, illetve junior világ- és Európa bajnokok, és helyezettek sora indul, kezd?ként akkor sem lehettek vérmes reményei, ha az elmúlt hónapokban meg-megmutatta oroszlánkörmeit. Dobogó közelében, 4-6 hely valamelyikén szeretett volna végezni, legalábbis ez volt a „reális” célkit?zés.
Ehhez képest rendesen túlteljesítette a tervet. Egy szó mint száz: megnyerte a magyar feln?tt bajnokságot! A szakért? sportközvélemény egyaránt örömteli meglep?déssel fogadta a váratlan eredményt. Persze ? is boldog volt, s mi is örültünk. A bajnoki arany mellett én talán leginkább annak örültem, hogy számos nyilatkozatában (újságban, tv-ben) visszafogott, és szerény tudott maradni. Helyén kezelte a váratlan sikert. Apai szívemnek külön jól estek a média megjegyzései, amelyb?l néhányat idéznék: „Gyenesei Leila sikere l?távolból”, „Újabb Gyenesei aranyak”, „Gyenesei Leila kibérelte magának a dobogó legfels? fokát”, „Csoda, hogy valaki egy év alatt idáig jusson öttusában”, „Gyenesei Leilával mostantól számolni kell”, „OB arany, világbajnoki fedezet?”, s ami a legszebb cím volt: „Egy n?, két aranyérem”. A Kulcsár Antal vezet?edz? nyilatkozata: „Ígéretes versenyz?. Az a legfontosabb, hogy ? maga mérje fel, milyen képességeit, tulajdonságait kell mozgósítania a sikerhez. Kezdett?l fogva láttam, ami most beigazolódott: gyémántot kaptunk a kezünkbe, amit csiszolni kell, és a gyémántcsiszolás nem könny? feladat. Az els? nagy lépcs?t megtette a bajnokságon. Bizony sokan nagyot néztek a gy?zelme láttán.” Bárcsak még sokáig szerezhetne ilyen és hasonló örömöket sokunknak Somogyban, Kaposváron, Székesfehérváron és széles e hazában…

Pihenés a családdal

Nekünk jutott id? egy kis pihenésre is. Anitával, Tivadarral, Barnussal és Dorcsival egy hetet töltöttünk Hévízen, így a kánikulát könnyebben viseltük el. Bevallom, szeretem a nyarat és a meleget. Mindig is azt tartottam, hogy a nyár legyen meleg, a tél pedig hideg, ezért nem is panaszkodok. Most nincs is miért. Barnussal sokat labdáztunk a vízben és lubickoltunk a tóban. Ügyes srác! Hétvégén már Dorina is bátran ugrált a medencébe. Szóval jó volt együtt és kicsit felejteni a világ ostobaságait. Közben volt id? egy szegedi kirándulásra is, ahol a szabadtéri színpadon, a Macskák cím? musicalt élveztük. Anitáék mellett István (Öcsi) feleségével, Hajnival is velünk tartott. És ott volt persze Leila is. Senki ne rójon meg, ha most megint róla írok, de talán sok mindent megmagyaráz…
Egy héttel az OB el?tt vasárnap délután Szegeden kapta a hírt, hogy hétf? reggel 6 órakor már az uszodában kell lennie. Nincs kedvezmény. Vagyis az el?adás után éjszaka vissza kell utaznia Fehérvárra. Reménykedett abban, hogy ezt az úszóedzést elengedik neki. Miután a hírt megkapta, rövid – nem könny? – vívódás után úgy döntött, hogy még velünk vacsorázik, de az el?adás el?tt visszautazik klubjához. Mi meg eladtuk a jegyét. Ezzel is örömöt szerezve valakinek, aki nem is remélhette, hogy bejut a teltházas el?adásra. Talán itt az egyik titka Leila eredményességének. Hasonló esetben nem tudom mit tettem volna, de nagyot n?tt a szemünkben. Az el?adás remek volt és jól szórakoztunk.

Egy kis munka

Egy kevés id?t munkára is fordítottam. Régóta nyomasztott, hogy egységes szerkezetben feltegyem honlapomra a parlamenti hozzászólásaimat. Végre ez is sikerült. Az „Aktuális” rovatban olvasható visszamen?leg mind a 46. Az ?szi ülésszakban pedig majd folyamatosan kerülnek fel a továbbiak.
Mindemellett ott voltam a barcsi Semmelweis-napi rendezvényen, Csokonyavisontán kalácsfesztiválon, Vörsön t?zoltó-találkozón, Kálmáncsán alapk? letételen, Lellén a megye borának választásán, Görgetegen pedig aratófesztiválon jártam. Ám a felsorolás még hosszan folytatódik, hiszen Miklósiban az asztali örömök f?z?versenyét, Kisbárapátiban falunapot, Balatonszemesen Siposhegyi Péter barátom drámájának ?sbemutatóját is meglátogattam, illetve az öttusa szövetség közgy?lésére is hivatalos voltam. Ma, 26-án fogadónapot is tartottam. Holnap Balatonmárián fúvószenei találkozó megnyitójára hívtak, szombaton Segesd, Somogyszob, Vízvár és Kadarkút települések programjait tervezem meglátogatni. Vasárnap három napra a 81 éves édesanyámat és két húgomat (Mártát és Annát) hívtuk meg egy rövid tengerparti kirándulásra. Édesanyám még soha nem volt az Adria közelében sem. Izgatott és nehezen állt kötélnek. Így viszont együtt ünnepeljük a névnapokat (Anna, Márta, Judit).
Hazatérvén még néhány vállalt kötelezettségemnek teszek eleget Nagyszakácsiban, Pakson, Rinyaszentkirályon, Szulokon, Darányban, Bonnyán és K?röshegyen, hogy aztán augusztus 5-20-ig valóban „kivonhassam magam a forgalomból”. A szabadság alatt családi körben, augusztus 8-án remélhet?leg jó hangulatban ünnepeljük majd 37. házassági évfordulónkat.
Legközelebb augusztus 23-án jelentkezem. Addig is mindenkinek jó pihenést vagy hasznos munkát kívánok.

gyenesei.blog.somma.hu

Parlament 2007. június 18.

Az interpellációra adott válasz elutasítása
Reagálás: 1 p. 03 mp.

Elnök Úr!
Miniszter Úr!
Szívem szerint most elfogadnám a választ, de nem tehetem. (Moraj a kormánypárti padsorokból.)
A miniszter úr azt mondta, hogy az emberélet és a vagyonvédelem fontos. Én azt mondom, hogy az a red?ny, amit felszereltek, egyébként az emberéletet és a vagyonvédelmet ugyanúgy szolgálja. Azt pedig szakért?i mérés bizonyítja, hogy a légrések megfelel? szell?zést biztosítanak, vagyis veszélyhelyzet nem áll fenn. Ez lehet?vé tenné azt, hogy megértéssel kezelhet? lenne az ügy.
Ezért ?szintén sajnálom, hogy csalódnom kellett a válaszban. A nagyobb baj az, hogy az érintettek, a sok ezer, tízezer család is csalódott ebben a válaszban. Lehet?séget kértek és ezt nem kaptak. Választ kaptak, de nem kaptak segítséget. Ezért a választ nem áll módomban elfogadni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Parlament 2007. június 18.

Interpelláció Kóka János Gazdasági miniszterhez
Lakjon jól a kecske és maradjon meg a káposzta, avagy kisvárosi, kisemberek kálváriája.
Interpelláció: 2 p. 45 mp.

Köszönöm Elnök Úr!
Tisztelt Miniszter Úr!
Kisvárosi kisemberek kálváriájának a megoldásához kérem a segítségét. Többemeletes társasházak erkélyeire praktikussági okból nyugdíjasok és kis kereset? tulajdonosok gyakran red?nyöket szerelnek fel, hogy az id?járás viszontagságaitól óvják az amúgy nehezen megszerzett ingatlanjaikat. Az ebb?l következ? konfliktusokról nagyatádi és barcsi állampolgárok tájékoztattak. Valószín?sítem, hogy az ország más részein is találkozhatunk hasonló problémával.
A gázszolgáltató ugyanis felszólította ?ket a red?nyök eltávolítására; mindezt arra való hivatkozással, hogy a jelenlegi állapot fennmaradásával a f?t?készülékek oxigénhiányosan üzemelhetnek. A felszólításnak volt egy olyan elfogadhatatlan fenyegetés része is, amely engedetlenség esetén a fogyasztók gázszolgáltatásból való kizárását vagy korlátozását helyezte kilátásba. Az els? árnyékolókat amúgy 16 esztend?vel ezel?tt szerelték fel, és eddig semminem? gond nem merült fel. A privatizáció után kezd?dött csak el a lakók, az állampolgárok molesztálása. Aki már látott erkélymellvédet, az tudja, hogy azon körben legalább 10 centiméteres szabad nyílás marad a red?ny felszerelése után is. Ezt bizonyították a lakók, akik ez év elején szakért?i méréseket is elvégeztettek, amely megállapította, hogy "a légrések megfelel? szell?zést biztosítanak, vagyis veszélyhelyzet nem áll fenn". A lakók ez alapján kérték a szolgáltatót, hogy tekintsen el a red?nyök leszereltetését?l. Egyébként csak Nagyatádon kétszáz, zömmel nyugdíjas és minimálbérb?l él? családot érint ez az ügy.
Kérem miniszter urat, hogy az amúgy is nehéz körülmények között él? emberek kapjanak szakmai és jogi segítséget a helyzet megoldására; olyat, hogy a kecske is lakjon jól, és a káposzta is maradjon meg.
Miniszter úr, nem az a megoldás, amit a szolgáltató ismételget, miszerint "az el?írásoktól eltekinteni nem tudunk". Az eredeti állapot visszaállítási kötelezettsége elrendelésének kell, hogy legyen reális alternatívája. Számítok megoldást ajánló megtisztel? válaszára.
Köszönöm szépen. (Taps.)

Parlament 2007. június 14.

Politikai vita
A második Gyurcsány kormány els? éve
Felszólalás: 3 p. 56 mp.

Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A rajtpisztoly több mint egy évvel ezel?tt dördült el. A kormányon lév?k igazi ellenfele, úgy t?nik, nem az ellenzék, hanem az id? múlása, amely egyenletesen fogy, bár ezt valószín?leg mindenki másként éli meg. A kormányrúdnál lév?k szerint talán túl gyorsan szalad, a kormányzati szerepre várakozók szerint pedig cammog az id?. Szerencsére ezt mi itt, a parlamentben nem befolyásolhatjuk, csak kihasználhatjuk, vagy még inkább kitölthetjük tartalommal. Ez a dolgunk. És remélhet?leg az elvégzett munka kerül mérlegre majd a négyéves szakasz végén.
Egy, a környezet változásaira nem figyel? rohanásnak óriási lehet a kockázata. Ezért az egyik legnagyobb kérdés: lehet-e megállni útközben? Ez nyilván csak elhatározás kérdése. De szabad-e megállni? Csak, ha muszáj. Csak ha ez kell a biztos célbaéréshez. Csak ha többet nyerünk vele, mint ami elvész. Olyan ez, mint a Forma-1 világában a boxutcában való néhány másodperces megállás. Vagy egy másik sporthasonlattal élve, mint a hosszú távú sífutó, aki egy bizonyos hómin?ségre vaxolt, és 10-15 kilométer után rájön, hogy rosszul vaxolt, akkor jobb megállni lécet cserélni vagy átvaxolni, mert az a néhány másodperces vagy perces várakozás b?séggel bejön az azt követ? kilométereken.
De meg kell-e állni? Ennek eldöntése a kapitány felel?ssége, aki nemcsak bátor, de tudja is, hogy mit csinál, s ha szükséges, mer és tud változtatni, akár beismerve az esetleges tévedést is. Aki szigorú stratégiát követ és követel. Aki érti a dolgát, de van füle meghallani a jó tanácsokat. De akib?l nem hiányozhat az ügy iránti alázat sem. Neki azonban szüksége van bizalomra. Ha elfogy a bizalom, elfogy az oxigén. Több leveg?re és több világosságra lesz szükség a következ? három esztend?ben.
Maradok a sportos hasonlatnál. A címvéd? csapat új stílust hozott a játékba. Látszik, hogy még nincsen összecsiszolódva a gárda mozgása, de már mutattak valamit. Volt már néhány jó megvillanás, és néhány kihagyott óriási helyzet is. S?t vérfagyasztó pillanatoknak sem voltunk híján. A mérk?zés jelenleg döntetlenre áll. Aki el?re meg tudja mondani, mi lesz az eredmény, az sarlatán. Aki azt mondja, hogy ? vagy ?k fognak nyerni, még inkább az. Közös össztársadalmi érdek, hogy tartsuk a tempót, és mindenki tegye, tehesse a dolgát. Akinek az a dolga, hogy gólt rúgjon, az tegye azt. Akinek az, hogy szurkoljon, az biztassa a csapatot vagy csapatokat, ki-ki szíve szerint. De ne fütyüljön, az isten szerelmére, ne fütyüljön! Sem ellene, sem pedig rá.
Köszönöm a megtisztel? figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Parlament 2007. június 12. 3 óra 15 perc (hajnalban)

Részletes vita
A Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról
Felszólalás: 5 p. 08 mp

Köszönöm elnök úr! Képvisel?társaim!
Nem tudom, ki találta ki azt, hogy a mai nap utolsó napirendi pontja a sportstratégia legyen. Lehet, hogy úgy gondolta, hogy erre lesz a legkevesebb érdekl?dés, vagy itt lesz a legkevesebb hozzászólás, vagy úgy gondolták, hogy az egységes megítélés meg az egyetértés maga után vonja majd azt, hogy itt nem lesz véleménynyilvánítás. Biztos, hogy tévedett, mert akik itt vagyunk, valószín?leg valamennyien sportemberek is vagyunk, és önmagában is egy komoly sportteljesítmény volt, hogy negyed 4-ig kitartottunk, és még mondjuk a magunkét. Bánki Erik jelezte is, hogy még egyszer szót kér. Nem fogom elvenni a kenyerét, de néhány kérdésben lehet, hogy érinteni fogom. Egyet azonban szeretnék kérni bizottsági elnök úrtól, hogy a független képvisel?t is valahova számolja bele. Vagy 3:1, vagy 4:0, de valahova számolja bele, mert semmiképpen sem jön ki a végeredmény, ha nem ilyenformán számol. (Utalás arra, hogy a teremben ezen a hajnali órán összesen három ellenzéki, egy kormánypárti és egy független képvisel? volt jelen.)
Én úgy gondolom, hogy az öreg parlamenti rókák is kevés olyan súlyos napirendr?l számolhatnak be, ahol mind az elutasításokban, mind pedig az elfogadásban egységes volt a bizottság, kormánypárti és ellenzéki része. Nem is tudok mondani olyan módosító indítványt, amelyiknél eltért volna a kormányoldalnak, az ellenzéki oldalnak és a független képvisel?nek a véleménye. Valószín?nek tartom, hogy a ma déli bizottsági ülésünkön – azt hiszem, dél körül lesz (Bánki Erik: 1 órakor.), 1 órakor lesz – a kiegészít? módosító indítványok esetében is hasonló lesz a bizottsági álláspont. Egyértelm?en azt jelzi, hogy nagy az el?terjesztés támogatottsága, és ez komoly politikai er?t jelent. Ez a lendület nem szabad, hogy megtörjön, erre építeni kell, és mindjárt az elejét?l fogva a stratégia népszer?sítésében. Ha úgy tetszik, az aprópénzre váltásában is meg kell hogy jelenjen ez az egységes hozzáállás. Csak így van esély arra, hogy ez a lendület kitart a költségvetésig, a költségvetés készítéséig. Fontos, hogy a költségvetésben megjelenjenek azok a tételek, amelyeket mi itt szeretnénk viszontlátni. Így meg is valósulnának azok az elképzelések, amelyek itt megfogalmazódtak elvárásként.
Feltétlenül kiemelésre érdemesnek tartom, amir?l még ma 1 órakor biztosan fogunk szavazni, az adókedvezményekkel kapcsolatos kérdéseket a sport területén, a sportot érint?, központi támogatásnövekedéseket, illetve a sportlétesítmény-ellátottsággal kapcsolatos kérdéseket.
Amit én mindenképpen szeretnék itt megemlíteni, az a fogyatékkal él?k sportjával kapcsolatos vita. Többoldalú megítélése van ennek a kérdésnek, hogy finoman fogalmazzak. Egy biztos: úgy t?nik, hogy végre konszenzus alakult ki a fogyatékkal él?k különböz? szövetségei és a minisztérium szakapparátusa között, és ezt én fontosnak tartom. Mi pedig el fogjuk fogadni – én a magam részér?l mindenképpen, de valószín?leg a bizottság is – azt a megközelítést, amit ?k egymás között konszenzussal kialakítottak. Nem akartunk ebbe mi kívülr?l beleszólni. Ha ez az ? számukra, mindkét fél számára megnyugtató, akkor ez a mi számunkra is elfogadható kell legyen. Én ezt azért tartom fontosnak, mert lehet, hogy létszámában nem sok, nem nagy létszámú a fogyatékkal él? sportolók köre, de mindenképpen társadalmilag egy olyan réteget képvisel, amelyre nekünk oda kell figyelni, és nem tehetjük meg azt, hogy nem kell? mértékben és kell? súllyal tesszük ezt. Köszönöm szépen.

Parlament 2007. június 12. 2 óra 33 perc (hajnalban)

Részletes vita
A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveir?l, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerér?l
Kétperces felszólalás: 2 p. 10 mp.

Köszönöm elnök úr!
Igazán nem ildomos dolog hajnali fél 3-kor olyan témában szólni, amihez az ember ráadásul nem is gondolta, hogy hozzászól, de képvisel?társam véleményalkotása erre késztetett. Értem a logikát, amib?l kiindul, hogy a leghátrányosabb térségek besorolásáról egy abszolút szám, egy arány legyen, ami a kistérségeken belül jól kiszámítható, körülhatárolható. Akár lakosságszámban, akár pedig kistérség számban meghatározva. Ez azonban óriási hiba lenne. Tudniillik nem az elesettséget venné figyelembe, hanem függetlenül az elesettség, a rászorultság mértékét?l egy abszolút számot fogadtatna el. Ha egy ideális állapotot tételezek fel, mondjuk azt, hogy a kistérségek 90 százaléka egyik pillanatról a másikra nagyon jó helyzetbe kerül, akkor is ilyen mennyiséget kellene támogatni és ebbe a kategóriába helyezni. Vagyis az arra nem érdemeseket is támogatni kellene. Fordított esetben pedig kiesnének bel?le azok, akiket pedig támogatni kéne, de nem kerülnek bele abba a százalékos arányba vagy mértékbe.
Én tehát nem az abszolút számot, nem a lakosságszámot, nem az arányszámot tartanám helyesnek, hanem azoknak a mutatóknak a figyelembevételével, ami a kistérségek megítéléséhez alkalmas, kellene kialakítani azt a kategóriát, ami lehet 50 százaléka a legjobbak mutatóinak, de lehet más meghatározás is. Mindenképpen valamilyen viszonyszám kell, hogy legyen az alap.
Köszönöm szépen.

Parlament 2007. június 12. 2 óra 15 perc (hajnalban)

Részletes vita
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervr?l
Felszólalás: 5 p. 19 mp.

Köszönöm elnök úr!
Tisztelt Képvisel?társaim!
Az általános vitában tulajdonképpen az összes lényeges kérdést érintettük. Úgy t?nik, mintha a módosító indítványok között kevésbé fontos kérdések lennének. Mégis arra hívnám fel a figyelmet, hogy ennél a stratégiai tervnél, egyáltalán nem formális kérdés annak a tisztázása, ami az általános vitában is szóba került. A módosító indítványok között is tetten érhet?, hogy az anyag címében és általában az anyagban a „roma” kifejezést használja. Néhányszor említi a „cigány” kifejezést, de nincs a kett? konzekvensen használva, nincs értelmezve. Úgy t?nik, mintha a „roma” kifejezés egy civilizáltabb, irodalmibb, elfogadottabb kifejezésként kerülne ide, a „cigány” kifejezés pedig valahol szégyellnivaló lenne.
Meggy?z?désem, hogy egyik sem igaz, egyik sem pontos. Van abban igazság, amire a módosítás javaslat kísérletet tesz. Bár az ezt tárgyaló bizottságok ezt nem fogadták el és nem támogatták. A kifejezéseket egymás mellett és párhuzamosan lehetne használni. Tehát az egyik alternatíva az, hogy „roma/cigány” kifejezésként használja. Erre van módosító javaslat. Ezzel tulajdonképpen kihúzhatnánk a méregfogát ennek a vitának. Vagy ha mégsem, akkor viszont ennek a stratégiának a legelején tisztázni kellene ezt a fogalmat. Hogy egyértelm? legyen a társadalom, a politikusok számára és az érintettek számára is, hogy mikor melyik kifejezést és miért használjuk. A legkülönböz?bb megközelítés van, szeretném mondani. Még a cigányság körében is van vita e vonatkozásban. Nyelvészeti jelleg?, társadalompolitikai jelleg?, és sorolhatnám tovább, hogy milyen motiváltságú a vita.
A módosító indítványok között: többször találkoztam azzal a kísérlettel, hogy az úgynevezett teljesítésr?l való elszámoltatás évente történjen meg. Ezt két ok miatt sem tartanám indokoltnak. Ezek közül, a legfontosabb az, hogy legalább kétéves kifutás kell ahhoz, hogy a mindenkor elkészített, úgynevezett cselekvési programok hatását mérni lehessen. De ez inkább egy formális jelleg? dolog. Sokkal inkább azt mondanám, kell, hogy legyen a parlamenten belül egy általánosan elfogadott rendez?elv, amely a stratégiai jelleg? programok esetében a beszámoltatási határid?ket, id?távokat egységesíti.
(2.20)
Most tárgyaljuk egyébként, a sportstratégiával kapcsolatos elképzeléseket, és ott is a két év jelenik meg. A gyermekszegénység esetében – röviden mondom a program címét – szintén a kétéves beszámolási kötelezettség jelent meg, és sorolhatnám még tovább. Tehát egységesíteni kellene a stratégiai jelleg? programok esetében a beszámolási id?távokat, és ebben az esetben is a két év szerencsésebbnek t?nik.
Végül még egy megjegyzésem lenne. Szintén a módosító indítványok között találkoztam azzal a megközelítéssel, amely vitatja, hogy a romák érdekképviseletét ellátó szervezetekkel egyetértésben lehet akármit is megtenni. Ezért javaslatot tesz arra, hogy a magyarországi roma-cigány közösségek érdekképviseletét is szolgáló szervezetek többségi egyetértésével lehessen megtenni. Úgy gondolom, hogy ez fából vaskarika, semmiképpen nem lenne szerencsés ezen változtatni. Értem én, hogy miért gondolják a változtatást: egyszer?en azért, mert nincs egységes cigányság, nincs egységes és független érdekképviselete a cigányságnak. (Az elnök a cseng? megkocogtatásával jelzi az id?keret leteltét.) Ez egy törekvés arra, hogy ezt kivédjék. Szerintem az egységesebbé váló cigány érdekképviselet megteremtése lenne inkább a cél, mint hogy ezt ennek megfelel?en megváltoztassuk.
Köszönöm szépen.

Parlament 2007. június 11.

Részletes vita
A rend?rségr?l szóló 1994. évi XXXIV. Törvény módosításáról
Felszólalás: 3 p. 58 mp.

Köszönöm, elnök úr!
Tisztelt Ház!
Abban, hogy a rend?rségr?l szóló törvény módosítása a parlament elé került, nem kis mértékben szerepet játszottak az elmúlt hónapok eseményei. A legtöbb törvénymódosítás elképzelés, kiegészít? javaslat, illetve maga a módosító javaslat is ezekb?l a tapasztalatokból indul ki. Próbálja betömködni azokat a lyukakat, amelyek bizonyos hiátusuk miatt megválaszolhatatlanná tettek néhány fontos kérdést.
Nagyon sajnálom, hogy többek javaslata – Hankó Faragó képvisel?társam nevével fémjelezve – végül is formai okok miatt nem kerülhet elfogadásra. Ez nem egyéb, mint a rend?ri intézkedésnél a rend?r személyének azonosítására alkalmas jelek nagyon pontos körülhatárolása. Megemelem a nem létez? kalapom – vagy legalábbis itt nem lév? kalapom – azok el?tt, akik ezt ilyen pontosan összeszedték, és fel merték vállalni ezt a javaslatot. Meggy?z?désem, hogy nagyon sok félreismerhet? jelenséget vagy szándékot lehetne kisz?rni azáltal, ha pontosan lehetne a rend?röket azonosítani, és kötelez? lenne nekik az intézkedés során saját maguk azonosításáról valamilyen formában tanúbizonyságot adni. Arra biztatom azokat, akik ezt beadták, hogy az els? leend? alkalommal ismételjék meg.
A magam részér?l hasonlóképpen teljes mértékben azonosulni tudok azzal, és támogatni tudom azt a tömegoszlatással kapcsolatos módosító indítványt is, amely az uniós tapasztalatokra hivatkozva – s ha ez így van, kérem a szakembereket, hogy er?sítsék meg, ha pedig nem, akkor cáfolják meg – leírja, hogy a gumilövedék használata az uniós országokban tiltott; indoklásképpen ugyanis ez van ide leírva. Ha nem így van, akkor e tekintetben érdemi eligazítást kellene kapnunk. Magát a felsorolást, hogy mit és milyen formában lehet tenni, korrektnek tartom, de hogy mit zár ki, a szakemberekt?l szeretném hallani. Mi az, ami elfogadható vagy elfogadhatatlan.
Végül pedig a harmadik kérdés: a törvényjavaslat 3. §-ában egy olyan módosítást kezdeményez, amely beemeli a központi szervek, rend?r-f?kapitányságok közé jelz?ként a megyei, f?városi rend?r-f?kapitányságokra való utalást. Ennek indokoltsága nyilván az, hogy akár csak lopva is, de ne kerüljön be a regionális szervez?dés elismerése a parlament által. Ha ez ilyenformán nevesítésre, pontosításra kerül, akkor azt jelzi, hogy a megyei, f?városi rend?r-f?kapitányságok m?ködése a parlament által is elfogadott, elismert és támogatott Ugyanakkor korlátozott a regionális típusú szervez?dés. A magam részér?l ezt mindenképpen támogatom, és üdvözlöm, hogy módosító indítványként bekerült.
Köszönöm szépen, elnök úr.

Parlament 2007. június 11.

Tárgysorozatba vétel
A civil társadalom és a gazdálkodó szervezetek szolidaritási támogatási rendszerér?l
Felszólalás: 1 p. 04 mp.

Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Meggy?z?désem, hogy ha ezt a témát tárgysorozatba vesszük, akkor esélyt adunk arra, hogy három olyan cél teljesüljön, ami mindenképpen pozitív társadalmi hatással járhat. 1. A társadalmi szolidaritás intézményrendszere b?vülhet. 2. A civil társadalom és a gazdálkodó szervezetek kapcsolatrendszere b?vítésének lehet?ségét megteremtjük. 3. A foglalkoztatási lehet?ségek és a szegénység elleni küzdelem eszköztárának b?vítéséhez adunk lehet?séget. Miért ne lehetne végiggondolni, miért ne lehetne megvitatni, és aztán a vitában elhangzottak alapján megfontolás tárgyává tenni azt, hogy jó-e, hasznos-e, és eldönteni, hogy támogatjuk-e avagy sem?
A vitát mindenképpen javaslom. A vitában majd eld?l, hogy kell-e, érdemes-e és szükséges-e az az eszköztár, amit ilyenformán a társadalomban felhasználhatunk.
Köszönöm szépen.

Parlament 2007. június 11.

Kérdés Fodor Gábor miniszterhez
Miért büntetik azokat a fogyasztókat, akikkel hitelesített mellékvízmér?t szereltettek fel lakásukba?
Kérdés: 2 p. 03 mp.

Köszönöm, elnök úr!
Államtitkár Úr!
Nagyatádi, barcsi és kaposvári állampolgárok több alkalommal kerestek meg egy olyan problémával, ami ismereteim szerint országosan is komoly gondot jelent. Mégpedig arról van szó, hogy a társasházi lakások nem kevés pénzért hitelesített mellékvízmér?vel rendelkeznek, és az esedékes számlát ezek alapján kellene a lakóknak fizetniük. Ugyanakkor a szolgáltató tulajdonában lev? f?vízmér? általában többet mutat, mint a leolvasott mellékvízmér?k összesített fogyasztása. A különbözetet azonban rendszeresen kiszámlázzák a lakóknak, ami esetenként több tízezer forintnyi többletköltséget jelent. A hitelesített mellékvízmér?k az egyes lakásokban ténylegesen elfogyasztott víz mennyiségét mutatják, ugyanakkor a lakók nem tudják ellen?rizni, hogy a szolgáltató által üzemeltetett központi vízóra hitelesítése megtörtént-e.
A szolgáltató a lakossági panaszokat a hatályos jog szerint minden esetben elutasítja. Ismerem az Alkotmánybíróság idevonatkozó állásfoglalását természetesen. Ezzel együtt meggy?z?désem, hogy a 38/1995-ös kormányrendelet 17. § (3) bekezdése polgári jogi alapelvekbe ütközik vagy ütközhet. Tekintettel arra, hogy a társasházakban többnyire kis jövedelm?, többségükben nyugdíjas állampolgárok laknak, nem mindegy számukra, hogy olyan szolgáltatásért kell fizetniük, amit ténylegesen nem a kiszámlázott mértékben vettek igénybe.
Kérdezem államtitkár urat: miért kötelezik a fogyasztókat a mellékvízmér?k hitelesítésére, ha nem csak azt veszik figyelembe a számlázásnál? Miért kell fizetniük a különbözetet akkor, amikor a szolgáltató a mellékvízmér?n kívüli fogyasztást nem tudja bizonyítani? Tervez-e a minisztérium javaslatot tenni a 17. § (3) bekezdésnek a módosítására? Végül pedig: kívánják-e szabályozni a mérési különbözet megengedhet? mértékét?
Várom megtisztel? válaszát.

Parlament 2007. június 05.

Általános vita
A Roma integráció Évtizede Program Stratégiai Tervr?l
Kétperces felszólalás: 1 p. 58 mp.

Elnök úr!
Borsos József képvisel?társam minden szavát értettem, és tulajdonképpen a többségével egyet is értek. ? volt az, aki talán a legtöbbször emlegette, említette a többségi társadalom és a kisebbség kifejezését, amit teljesen logikusan kezelt. Ugyanakkor óva inteném saját magunkat is attól, hogy az országos nagy statisztikában többségi és kisebbségi társadalomnak ismert összetev?it minden településen így értelmezzük. Egy olyan településen, ahol 10 százalék, és szórványban él a roma lakosság, ez így van. De ahol ez 30 százalék, 50 százalék, 50 százalék feletti vagy közel 100 százalékos, és jó néhány települést tudok mondani, ahol 50 százalék felett van, de közel 100 százalék a roma lakosság aránya, ott a többség-kisebbség szó, kifejezés használata egész más tartalommal bír, mint ott, ahol 10 százalék a roma lakosság aránya.
A másik, amit Sándor Klára logikusan mondott el. Teljes mértékben egyetértek vele, hogy ne engedjük azt, hogy bárkire is bélyegként süssék rá a hovatartozását. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. A legfontosabb talán az lenne, hogy ne érhesse hátrány, ne lehessen hátrány cigánynak lenni sem diákként, sem szül?ként, sem munkavállalóként, sem pedig munkaadó vállalkozóként.
Ez a legnagyobb kihívás, hogy ne legyen hátrány cigánynak lenni semmilyen helyzetben sem. Ha ezt sikerül elérni, akkor mindent elértünk, mert arra már lehet építeni. Amíg ez bélyeget jelent, addig mi tehetünk akármit. Akkor nehéz lesz, a cigányságnak ebb?l a helyzetéb?l kitörnie, és ehhez nekünk segíteni kell?ket.
Köszönöm szépen.

Parlament 2007. június 05.

Általános vita
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervr?l
Felszólalás: 10 p. 08 mp.

Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Biztos vagyok abban, hogy nem túloz, aki azt mondja, hogy a legnagyobb társadalmi kihívások egyike ma Magyarországon, a legsúlyosabb sorskérdés a cigánykérdés. Van értelme annak, hogy ezzel a parlament foglalkozik. Még inkább van és remélhet?leg lesz értelme annak, ha elkészül majd az az intézkedési terv, aminek az elkészítésére alig három hónap adatik meg a kormánynak. Ha beleszámítom a nyári id?t, a szabadságokat, akkor ez nem túl hosszú id? ahhoz, hogy alapos munkát lehessen végezni. Óriási kihívás lesz ezt az intézkedési tervet elkészíteni.
A stratéga szakmaiságához és jó szándékához nem fér kétség, és én azt is meg merem fogalmazni, aki olvasta, visszaigazolja ezt, hogy tömör és nagyon céltudatos stratégiát fogalmaz meg az el?terjeszt?. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezzel párhuzamosan, ezt megel?z?en vagy ezt követ?en több olyan stratégiai programot is tárgyal a magyar parlament, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak ehhez a témához, és nem szakíthatók el t?le. Ilyen volt például a korábban megtárgyalt a gyermekszegénységgel kapcsolatos stratégai és feladatsor, vagy ilyen például a sportstratégia.
Hogy feltételekre szükség van, ezt mindenki tudja. Hogy a feltételek megvannak-e, megteremthet?k-e, mindegyik megteremthet?-e, ez nem csak szándék kérdése - ehhez sokkal többre van szükség. Nyilván az els? a pénz, amit senki nem vitat, hogy egy ilyen program megvalósításához szükség van az anyagi, gazdasági háttérre. Ezért nem választható el a társadalom anyagi teherbíró képességét?l. Azt lehet elosztani, ami van. De ezen kívül szükség van és minden másnál talán jobban, nagyobb mértékben szükség van türelemre. Szükség van bizalomra, mert ez esetben bizalom nélkül semmit nem lehet elérni. Szükség van kölcsönösségre, oda-vissza alapon. Szükség van, a számonkérés lehet?ségére, az ügyeskedések kisz?résére.
Egy-két rossz példa az egész programot tönkreteheti. Ez esetben els?sorban a cigányságnak, a cigányság vezet?inek van igen nagy felel?ssége a vonatkozásban, hogy ezeket az ártalmas vadhajtásokat kisz?rjék, megel?zzék.
És szükség van a példára, a példa erejére. Nagyon nehéz egy felnövekv?, akár az oktatási intézményekbe aktívan eljáró, ott résztvev? gyerekeket munkára bírni és tanítani, ha a saját családi környezetében nem lát napi példát a munkavégzésre, ha csak munkanélkülieket lát maga körül. Tehát sokkal nagyobb a felel?sség ebben az esetben, és az iskola nem tudja pótolni azt, amit a családi példa ilyenformán - többségében nem saját hibájukból - nem tesz lehet?vé a számukra.
Olyan üzenete van ennek az el?terjesztésnek, stratégiának, amit, itt és most érdemes visszaidézni vagy kiemelni Ez pedig az, hogy a cigányság részvétele nélkül nem megy ez a program. Ezt a stratégiát nem lehet megvalósítani, csak velük közösen, az ? aktív közrem?ködésükkel. Ez a lényege az egésznek. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, ha csak elvárnak, várnak valamit, hogy a társadalom majd lép, akkor ennek nem lesz eredménye.
Nem utolsósorban a cigánysággal való tör?dést nem szabad elválasztani azoktól a folyamatoktól, amit a teljes magyar társadalom egészében a munkanélküliekre, az iskoláztatásra, az egészségügyre és minden más területre érvényesíteni kell. Ha ezt külön kezeljük, akkor a program érdemben soha nem fog megvalósulni, soha nem érünk el eredményt.
Én egy olyan megyéb?l jöttem, a megyének olyan részéb?l juttattak a parlamentbe a választópolgárok, és nem kis számban roma választók, ahol az országos átlagnál magasabb a cigányok száma. A 10 százalékhoz képest 14-15 százalék, a Somogy megyei átlag. Ha az iskolásokat nézem Somogy megyében, akkor ez több mint egyharmada a megye általános iskolásainak. És ha az újszülötteket nézem, akkor a Somogy megyében ma napvilágot látott újszülöttek esetében ez az arány közel 40 százalék. Ez a három szám, ez a tendencia megmagyarázza azt a hihetetlen feszültséget és azt a hihetetlen feladatot, ami ránk, a parlamentre, a kormányra és a megyékben is az önkormányzatokra, vár a következ? években. Ez megmagyarázza azt is, hogy a falusi iskoláknál különböz?, úgy mondjuk: szegregációs állapotok teremt?dnek. Nem azért járnak kevesen egy-egy falusi iskolába, mert abban a faluban kevés a gyerek, hanem azért, mert egy id? után, amikor a gyermekek arányán belül a cigány gyerekek aránya elér egy bizonyos fokot, akkor a szül?k egy része elviszi a szomszédos településekre a gyerekeket, és mesterségesen teremti meg a szegregációnak ezt a formáját. És ez ett?l kezdve az oktatási kérdésekben, az iskolarendszerben, a finanszírozási kérdésében sok-sok új kihívást és feladatot jelenthet.
Rendkívül fontos és kényes kérdés a roma köt?dés felvállalása. Tudok olyan somogyi településr?l, ahol cigányvajda is van, de a népszámláláskor összesen hárman vallották magukat cigánynak. Vagy számos példát tudnánk mondani arra, hogy a roma középréteg milyen mértékben vállalja fel a cigányságát. Akkor, amikor elér egy fokot a képzettségében, az egzisztenciájában, felvállalja-e ezt? Ha nem vállalják fel, nagyon nehéz példát mutatni, márpedig e vonatkozásban a legfontosabb az, hogy saját maguk tudjanak és akarjanak példát mutatni.
Vagy példát tudok arra mondani, konkrét, napi példát, hogy Kaposvárott általános iskola sz?nik most meg, összeolvasztanak két iskolát. Néhány cigány szül? a megsz?n? iskolába hozta a gyermekét, amit most olyan iskolához integrálnak, ahol nagyobb arányú a cigányok száma. Ezek a szül?k azt mondják, hogy oda, a cigányok közé ? nem viszi a gyerekeit. Cigány szül? mondja ezt, nem a többségi társadalomhoz tartozó.
Ezek azok a kérdések, amikkel szembe kell nézni, és nem lehet a sz?nyeg alá söpörni!
Befejezésül még egy gondolat. Meggy?z?désem, az emberhez, méltó élethez nem segélyre, hanem els?sorban munkára van szükség. Megfelel?en segítjük-e a munkához jutást, vagy nehezítjük ezeket? Tudnak-e élni és akarnak-e élni a lehet?ségekkel azok, akiknek ezt megteremtjük? Konkrét példa: a cigányság egy része gyógynövénygy?jtésb?l munkával egészíti ki jövedelmét azon a területen, ahol én képvisel? vagyok. A tavalyihoz képest azonban ötödére csökkent az ezzel foglalkozó cigányok aránya, és 50 százalékára az összegy?jtött gyógynövény. Megkérdeztem egy szakembert, aki ezzel foglalkozik, és válaszul a következ?t mondta. A felesleges korlátozások, szabályozások, amelyek nem pénzbe kerülnek, nem teszik lehet?vé, illetve megnehezítik ennek a munkának a végzését. Egészségbiztosítási járulékot kell fizetni, negyedévente elektronikus adóbevallást kellene készíteni, és az adókedvezményük is megsz?nt. Azoknak az embereknek, akik a segélyüket egészítik ki ezzel a tevékenységgel; akik nemhogy számítógéphez nem jutnak hozzá, de egy részüknek, akik ezzel foglalkoznak, még a villanyáram is nehezen elérhet?, ráadásul a többségük funkcionálisan analfabéta.
Miért nehezítjük meg, ha dolgozni akarnak? Ez nem pénzbe kerül, ez csak szándék és akarat kérdése, egy kis odafigyelés kérdése. Nagyon összetett kérdésr?l van szó. Úgy gondolom, hogy óriási a felel?sségünk.
(Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Parlament 2007. május 23.

Általános vita
A Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról
Kétperces felszólalás: 2 p. 00 mp.

Elnök Úr!
Miniszter Asszony!
Tisztelt Ház!
Szinte minden hozzászóló valamilyen formában érintette a mindennapos testnevelést. Hogy állítsuk fel a gyerekeket a számítógép el?l és vigyük ki mozogni. A családok menjenek és együtt töltsék, a szabadidejüket. Ivanics képvisel?társam nagyon határozottan és nagy beleél? képességgel ecsetelte ennek a szükségességét.
Hadd mondjak egy példát a helyszín megnevezése nélkül. Egy megyeszékhely sportközpontja - amely tulajdonképpen játszótereket, pályákat tartalmaz, tehát a szabad térr?l beszélek - húsvét vasárnap és hétf?n bezárta a kapuit. Sütött a nap, családok százai mentek ki - nagypapák, papák gyerekekkel, vitték a játékokat, a labdát, hogy ott focizzanak -, és nem tudtak bemenni a pályára. Kés?bb azt nyilatkozta az intézmény igazgatója, hogy valamikor ki kell adni a szabadid?t az ? munkatársainak is, és nincs pénzük arra, hogy kinyissák. Ez a legdrágább dolog a világon! Ennél többet nem tud pazarolni! Amit oda beinvesztáltak, nem hasznosul, pont akkor, amikor kedvet kapnának hozzá a családok, szül?k, gyerekek, együtt lehetnének. Tehát azt a pici pluszt, amely adott esetben e létesítmények közcélú hasznosításához esetleg kell, talán végig kellene gondolni, hogyan lehetne központi forrásból - netán pályázati úton – létrehozni. Még jobb lenne, ha a települési önkormányzatok ismernék fel, hogy azon a néhány ezer forinton nem múlhat az, hogy egy ilyen program megbukik vagy létezik, kedvet kapnak, vagy nem. (A kínai delegáció elhagyja az üléstermet.)
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

Parlament 2007. május 23.

Általános vita
A Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról
Kétperces felszólalás: 2 p. 00 mp.

Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Ház!
Bánki Erik és Páva Zoltán turizmus-sport, sport-turizmus témában mondott gondolatai késztettek arra, hogy ezeket kiegészítsem. Teljes mértékben egyetértve azzal, hogy ezek nagyon szorosan összefügg? fogalmak. A hozzászólásomban nem véletlenül érintettem azt, hogy ez két megközelítésben is igaz. A Magyarország iránt megnyilvánuló turisztikai érdekl?dés növelhet? azzal, ha a turisták, a hozzánk érkez? vendégek olyan sportolási, aktív sportolási lehet?séget is kapnak, amit esetleg másutt nem kapnak meg, és erre bizony megvannak a feltételeink, akár a Tisza, akár a Duna, akár a Balaton, és még sok minden mást felsorolhatnék. Egy tömegsportrendezvényt említenék meg, például a Balaton-átúszást, amely nagyon sok vendéget vonz ide.
A másik megközelítés pedig az, amikor egy sportesemény teszi érdekessé Magyarországot, egy sportesemény kapcsán ismerik meg Magyarországot, szereznek pozitív benyomásokat, és ennek van következménye, nem csak egy közvetlen költés jelleggel. Éppen a napokban zajlik, kezd?dik Székesfehérváron a n?i öttusa világkupa. Egy év múlva világbajnokságot rendez öttusában Magyarország. Néhány nappal ezel?tt fejez?dött be Gy?rben a duatlon-világbajnokság. 2009-ben triatlon-világbajnokságot rendez Magyarország. Ezek azok az események - és még sorolhatnék jó néhányat -, amelyeket célszer? támogatni, és nemcsak a sport oldaláról, hanem azokból a turisztikai alapokból céltámogatás formájában is, amelyek erre felhasználhatók, mert b?vítik a lehet?ségeket.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

Parlament 2007.május 23.

Általános vita
A Sport XXI. Nemzetközi Sportstratégiájáról
Felszólalás: 10 p. 04 mp.

Köszönöm, elnök úr!
Miniszter Asszony!
Államtitkár Úr!
Tisztelt Ház!
Nemcsak mint független képvisel?, hanem úgy is, mint a parlament sport- és turisztikai bizottságának sportalbizottsági elnöke kívánok hozzászólni ehhez a vitához. És nem tudom kihagyni, hogy ne köszöntsem külön én is azokat a barátainkat, akik a magyar sportvezetés elitjét adják, és els? számú képvisel?iként itt vannak ezen a vitán - ahogy körülnézek, körülbelül ugyanolyan számban, mint az országgy?lési képvisel?k, ez mutatja súlyát, ahogyan ti kezelitek ezt a napirendet.
Tisztelt Ház!
Lehet, hogy patetikusan hangzik, de úgy gondolom, igaz, hogy a sport az egyik legszemélyesebb közügyünk. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy éppen olyan, mint a vallás, összefog és elválaszt bennünket, és része a mindennapjainknak. Ahogyan soha nincs béke az olajfák alatt, ugyanúgy soha nincs béke a sport világában sem, és ez egyáltalán nem baj. A látszólagos békét mindig a siker reménye tartja fönn, az hozza létre, és a sikert mindig remélik a sportban dolgozók, a sportban tevékenyked?k, a sportolók. Az els? kudarc után azonban felszáll a jótékony, mindent letakaró köd, és a világos látás felszínre hozza az ellenérdekeket, az ellentéteket. Amit csak remélni tudok, hogy ez a sportstratégia kapcsán minél kés?bb következik be, vagy talán soha. Példaképpen talán a legutóbbi labdarúgó Eb-pályázatot tudnám felhozni, hogy az összefogás, majd az ellentétek hogyan jelentek meg egyszerre és ugyanúgy egy témában.
A sportstratégiának számos érdeme van. Legf?bb érdemeinek tartom a következ?ket. Er?s szakmai kvalitásokat mutat, mondhatnám azt is, hogy példaérték? volt az el?készít? apparátus munkája, ezt többen is említették. Ez a sportstratégia javíthatja a kiszámíthatóság érzését és az elszámoltathatóságnak az esélyét. Hogy így lesz-e, azt a jöv? évi költségvetés tárgyalásakor már tapasztalni fogjuk, hiszen a költségvetés tárgyalása el?tt el kell készíteni a cselekvési programot, és ott fog majd ütközni igazán az elképzelés és a gyakorlat. És ezt kétévente meg kell majd ismételni, kétévente számot kell vetni, hogy sikerült-e megvalósítani, és hogy mit sikerült megvalósítani.
A pénzügyi támogatás összegével azonos súlya van és lesz mindenkor a sportban az ütemezésnek, hogy mikor kerül oda a forrás a szövetségekhez, egyesületekhez, mindenkihez, akinek arra szüksége van. Ha valahol súlya van az id?ben adott támogatásnak, akkor a sport ilyen. A kés?n adott támogatásnak a hatásfoka töredékét éri csak.
Pártpolitikai konszenzus veszi körül ezt a sportstratégiát. Kérdés, mennyire stabil és mennyi ideig tart majd ez a konszenzus. A területi sportigazgatás korszer?sítésére törekszik az el?terjesztés nagyszer? célokat t?z ki. Néhány kicsit illúziónak álomszer?nek t?nik, és talán hiteltelenné is teszi esetenként. Két példát mondanék: a sport legyen mindenki szenvedélye. Ezt soha nem fogjuk tudni elérni. A másik: a sport járuljon hozzá az esélyegyenl?ség megteremtéséhez - legfeljebb javításához, esélyegyenl?ség sem lesz soha.
A legfontosabb célkit?zés szerint: váljunk sportnemzetb?l sportoló nemzetté. Ez sokkal inkább tudati kérdés, mint szervezési vagy gazdasági kérdés; a sportot körülvev? társadalmi fejl?désnek a függvénye, megélhetési kérdés, szabadid? kérdése, életmód kérdése.
A legfontosabb megállapításai, amire építeni lehet és kell is amire vissza lehet majd hivatkoznunk és kell is hivatkoznunk, talán a következ?k lehetnek. Kimondja a sport üzleti funkcióját, szerepét. Kimondja a sportgazdaság er?södésének szükségességét, mi több célként fogalmazza meg. A sportágazat nettó költségvetési befizet?. A 2008. évi költségvetés készítésekor szerintem ebben a Házban többször fogjuk idézni még ezt a mondatot.
Kevés a sportot ösztönz? kedvezmény, szembesít bennünket ezzel - mint ahogyan Szalay képvisel?társam is és többen említették -, beleértve az adókedvezményeket is. A klasszikus WHO-adattal szembesít bennünket, amely szerint egy dollárnak a sportba való befektetése 3,5 dollár megtakarítást jelent az egészségügynek. Ezzel a számmal például nem találkoztunk az egészségügyi reform vitája kapcsán, pedig többször lehetett volna idézni.
A példaképprogramot nagyon fontosnak tartom, a példaképül állítható sportolói elit fiatalkorban elkezdett felkészítése, képzése, menedzselése nagyon fontos. Nem elég az eredmény; olyan sportolóra lehet építeni, aki azt el is tudja adni, aki vonzóvá tudja tenni. Érdemes erre odafigyelni.
Megfogalmazza az el?terjesztés, hogy a nemzetközi versenyképesség fenntartása érdekében a korábbinál hatékonyabb forrásbevonásra van szükség. No meg azt mondanám, hogy több és nagyobb mérték? támogatásra, és nemcsak a "mennyit?" kérdés, hanem a "mikor?" is kérdés, amire már utaltam.
Fontos a sportolási lehet?ségek földrajzi, anyagi és szociális egyenl?tlenségeinek a csökkentése, mert a kiküszöbölés itt sem valósítható meg. Ez a magyar sport legnagyobb tartaléka, tornaterem, uszoda, sportlétesítmény, építési és hasznosíthatósági program, hogy hozzáférjenek, használni tudják. Ezt a hátrányos helyzet? térségek kitörése legfontosabb lehet?ségének tartom.
A sportágak támogatási kategorizálásának szükségessége régi vágy. Ez kell hogy legyen a támogatás alapja; rugalmas és mobil kell hogy legyen.
És végül, nem a bántás szándékával, hanem valóban a javaslattétel és a jobbítás szándékával mondom, hogy mi az, amit másként kellene fogalmazni, vagy tovább lehetne lépni. Az önkormányzatok szerepét és feladatait olvasva van némi hiányérzetem, hiszen az önkormányzatok a magyar sport els? számú fenntartói és szponzorai, ahogy ezt Tóth képvisel?társam is mondta. Ma egyszerre a legbiztosabb és a legbizonytalanabb elemei is a magyar sportnak.
A sportsajtó szerepe az érték megtartásában, létrehozásában kulcskérdés: az állami költségvetés segítsége nélkül nem megy, bátrabb elhatározás kellene a sportsajtó fejlesztése és támogatása vonatkozásában is.
Er?s a stratégia kistérségi gondolkodása, de bizonytalan és gyenge a regionális része. Egyértelm?vé lehetne tenni a turizmusnak a sportra és a sportnak a turizmusra gyakorolt hatását. A létesítmény- és feltételrendszerben csak országhatáron belül gondolkodik a stratégia. Bátrabban kellene és lehetne a nemzetközi összefogásban és kapcsolatokban rejl? létesítményfejlesztési programokban gondolkodni. Egy uniós ország esetében ezt természetesebbnek tartanám.
Er?sen bázisszemlélet?, a stratégia, nem tesz kísérletet a nullbázisú tervezés felvállalására. Ami ennél is fontosabb, nem megoldott az állami források sportágankénti teljes kör? figyelemmel kísérése. Több forrásból kapott támogatásoknak nincs közös kimutatása, nehéz a sportágakat így összehasonlítani, és ez tulajdonképpen igazságtalanná is teszi a rendszert.
Végül még két kérdés: a dopping kizárása, a nulla tolerancia és a szankcionálás céljai rendben vannak. Hiányzik azonban az el?terjesztésb?l, hogy mit adunk helyette, tudjuk-e pótolni. A nemzetközi versenyben lemaradunk, ha helyette a sportolóknak és a sportágaknak nem tudunk ajánlani valami mást a sportegészségügy területén.
És végül a fogyatékossággal él?kkel kapcsolatos kérdések. Érdemben foglalkozik ezzel a stratégia. A nemzetközi versenyrendszereknél azonban csak a paralimpiára fokuszál. Ki kellene ezt b?víteni egy gy?jt?szóra, a speciális világjátékokra, amibe a paralimpia, a siketlimpia, a global games, a speciális olimpia és a szervátültetettek világjátéka is beletartozhat.
Tisztelt Ház!
Számos konkrét módosító javaslatom is lesz majd, amit a részletes vitában kívánok elmondani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Parlament 2007. május 21.

Tárgysorozatba vétel
Egyes törvényeknek a családi jövedelemadózással összefügg? módosításáról
Felszólalás: 2 p. 25 mp.

Elnök Úr!
Tisztelt Ház!
Mögöttem nincs frakció, nincs frakciófegyelem, nem mondja meg senki, hogy mit mondjak, ezért szívem szerint mondom támogatom a KDNP javaslatát, egyetértek azzal, hogy családi adózás legyen Magyarországon. Egyszer?en azért, mert ha igaz az, hogy az egyik legnagyobb társadalmi kihívás a népességfogyás megállítása, ha elfogadjuk, hogy a családok segítése minden politikai er?nek, pártnak, közösségnek egyik legszentebb feladata kell legyen, akkor ez sem lehet ideológiai vagy presztízskérdés. Ez kötelességünk valamennyiünknek. Ha tehetünk érte, akkor tegyünk érte!
Meggy?z?désem, és nem kérem azt, hogy bárki is tartsa fel a kezét azok közül, akiknek a frakciója vezérszónoka elzárkózott ennek a javaslatnak a támogatásától, de ? szíve szerint támogatná ezt a javaslatot, azért, mert tudják és látják, hogy erre szükség van. Biztosan sokan lennének. Egy torz állásponthoz való ragaszkodás nem jó. Változtatni kellene rajta. A gyermekek vállalása, a család szentsége és mindaz, ami ehhez szükséges, a megélhetés a jövedelem megszerzésénél kezd?dik.
Az MSZP frakciója részér?l elhangzott vélemény szerint a fogyasztás szabályozása fontosabb; én azt mondom, hogy el kell jutni a fogyasztásig. Ahhoz, hogy valaki fogyasztani tudjon, jövedelemre, méghozzá elkölthet? jövedelemre van szüksége. A családok létszámának megfelel?en tehát jutalmazni kellene azokat, akik vállalják a nagyobb családot, nem elvonni t?lük. Ilyenformán a magam részér?l, ha csak egy szavazattal is, de támogatom ezt a kezdeményezést. (Nagy taps az ellenzéki oldalon.)

Parlament 2007. május 15.

Általános vita
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységr?l, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletr?l
Felszólalás: 9 p. 24 mp.

Elnök Úr!
Képvisel?társaim! Tisztelt Államtitkár Úr!
Nem az els? és nem is az utolsó olyan törvényjavaslat, törvénymódosítási javaslat, ami azért van itt, mert az uniós megfelelési kényszer miatt, el kell végezni ezt a munkát. Ugyanakkor pedig teljes mértékben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a kényszer mellett ez esetben jó szakmai hozzáértéssel és érzékkel sikerült a lehet?séget kihasználni és mindazt elvégezni, aminek egy ilyen kényszer híján nem állt volna neki a tárca. A területnek, a könyvvizsgálói munkát végz?knek és a velük kapcsolatba kerül? megbízóknak kell egy olyan biztonságos háttér, támpont, amit ez a törvény keretbe foglal.
Mondandómnak egy részét Göndör István és Hankó Faragó Miklós elmondta, ezekre csak utalnék pár mondattal. Talán a legfontosabb az, hogy a törvény, ez a törvény a szabályoknak jelent?s részét, de nem a többségét foglalja keretbe. A szabályok nagyobb részét a kamara szakmai szabályozók formájában, teszi hozzá.
És a kett? így együtt adja az egészet, azt az egészet, ami a tevékenység határait, kereteit és sorvezet?jét adja.
Amit Hankó Faragó Miklós említett, azzal teljes mértékben egyetértek, nem el?ször fordul az el?, és nemcsak a pénzügyi tárcánál, hanem legutóbb a környezetvédelemnél is, hogy az uniós szabályoknál szigorúbb elvárásokat fogalmazunk meg. Ez a struktúra rugalmas m?ködését, és az alkalmazkodóképesség határait korlátozva id?nként az ellenkez?jére fordulhat, és a hatása esetleg annyira korlátozó, hogy negatívan hat. Nem akarom megismételni azokat a példákat, amelyek ennek kapcsán elhangzottak, és amelyeket célszer? lesz a javaslatok során figyelembe venni.
Én is kamarapárti vagyok, méghozzá er?s kamarapárti, ami a társadalom legkülönböz?bb területein nagyon hiányzik. Itt, az er?s kamara mintegy példa a társadalom más területei számára arra, hogyan lehet és kell a kamaráknak olyan feladatot, funkciót, hatáskört adni, amivel aktív és tényleges résztvev?ivé válnak a társadalmi-gazdasági folyamatoknak.
Nyilván nem kell nagyon messze menni, hogy olyan országot találjunk ahol a kamaráknak sokkal nagyobb hatásköre van. Itt rendkívül fontos az, hogy kamarai tagsághoz kötött a tevékenység, amib?l következik egy fordulattal, hogy az engedélyezést is a kamara adja. Ebb?l következ?en nemcsak a tagsági viszonyt hozza létre, engedélyezi, hanem ezt követ?en a kontrollt is a kamara jelenti. Hiszen ahol kiadok egy engedélyt, ahol t?lem függ az, hogy ki kap és milyen feltételekkel a tevékenységhez jogosítványt, ott az enyém a felel?sség, hogy valóban folyamatosan fenn is maradjon az a feltételrendszer, meg is feleljen, ennek az, aki ezt az engedélyt megkapta.
Rendkívül fontos, amir?l Göndör István beszélt, az önkormányzatok vonatkozásában a kamarai tevékenység. Egyszer?en azért, mert az önkormányzatok többségében a képvisel?k nagy része valójában kapaszkodókat keres, és pártsemleges kapaszkodót keveset talál. Ezek közé tartozik egyébként a könyvvizsgálói vélemény, az a könyvvizsgálói vélemény, amire vissza lehet hivatkozni, és nagyon nehéz politikai alapon az ellenkez?jét állítani. Nagyon fel kell arra készülnie valakinek, legalább olyan színvonalon kell lennie, mint magának a könyvvizsgálónak, hogy kétségbe vonja a könyvvizsgáló állításait. Tehát adott esetben a parttalan vitáknak szab határt a könyvvizsgálói jelentés, ezért fontos az, hogy felkészült könyvvizsgálók legyenek.
Ugyanakkor van egy hátulüt?je is, ha úgy tetszik, a számos el?nye mellett egy hátránya is annak, hogy az er?s kamarai hatás besz?kíti a kiadott jogosítványok számát, éspedig az, hogy túl nagy a koncentráció a piacon. Túl sz?k az a kör, amelyik mint könyvvizsgáló, véleményt mondhat. Ezt a kört a szakmai elvárások, magasan tartása mellett b?víteni kell. Lehet?séget kell arra biztosítani, hogy több könyvvizsgáló végezhessen tevékenységet. Bizonyos vonatkozásokban az Európai Gazdasági Térség államaiból ezt a funkciót, ezt a feladatot engedéllyel felvállalók köre a jöv?ben feltehet?en b?víteni fogja. Tehát az uniós államokból várhatóan lesznek megfelel? jogosítvány birtokában érkez?k a magyar könyvvizsgálói piacon.
A felel?sség, kettéválasztásáról én csak elismeréssel tudok szólni, a szakmai és az anyagi felel?sség két különböz? kategória. Az egyik esetben a szakmai felel?sséget a kamara állapítja meg, a másik esetben, az anyagi felel?sség esetében pedig a könyvvizsgálói tevékenység során okozott anyagi kárért kell csak felel?sséget vállalnia a könyvvizsgálónak.
És végül nem a könyvvizsgálói körbe tartozik, de ennek a határmezsgyéjén érdemes róla szólni. Van Magyarországon mintegy 20 ezer könyvviteli szolgáltató szervezet és személy. Értem ez alatt a könyvel?i tevékenységet végz?ket, az adótanácsadói tevékenységet végz?ket, akiknek ma Magyarországon nincsen kamarája. Tehát igen-igen fontos lenne, ha a magyar adó- és könyvel?i kamara létrejöhetne, illetve olyan színvonalon m?ködhetne, ami legalábbis megközelítené a könyvvizsgálói kamara tevékenységét. És ez nemcsak egy belterjes szervezet lenne, hanem éppen a könyvvizsgálói kamara tevékenységét kiegészítve, ahhoz párosulva végezhetne eredményes tevékenységet. Ott, ahol ez a tevékenység ma még csak nagyon nyomokban található meg.
Úgy érzem, alakul az ötpárti és a független képvisel? támogatását is bíró el?terjesztés. A törvényt a magam részér?l nyilván el is fogom fogadni.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

Parlament 2007. április 23.

Általános vita
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032.
Felszólalás: 9 p. 11 mp.

Köszönöm, elnök úr!
Az a címe a nemzeti stratégiának, hogy "Legyen jobb a gyerekeknek!". Ez nyilvánvalóan célként fogalmazódik meg. Amir?l itt egyfolytában beszélünk, nem más, mint a cél megvalósításához szükséges eszközrendszer megteremtése. Egy biztos, ahhoz, hogy ez teljesüljön, a feln?tt-társadalomnak, a gyereket befogadó feln?tt közegnek kell jobb helyzetbe kerülnie.
Evidenciaként fogalmazza meg ezt mindenki. Viszonylag kevés szó esett azonban az állami gondozásban lév?, nem elhanyagolható számú gyermek helyzetér?l, ezen belül is arról, hogy más lehet?ségeik vannak azoknak, akik intézményben nevelkednek, és min?ségileg más lehet?ségei vannak azoknak, akik nevel?szül?khöz kerülhetnek. A nevel?szül?i hálózat lehet?ségeinek kib?vítése olyan kihívás, amire itt a vita kapcsán és, egyébként is a kelleténél jóval kisebb figyelmet fordítunk. Sokkal több lehet?ség van ebben. A cselekvési programban erre komoly figyelmet kell majd fordítani.
Maga a stratégia használ egy kifejezést, mindjárt a második mondatában amit én vitatnék. Azért, mert mi magunk is lesz?kítettük itt a vitában a "Legyen jobb a gyerekeknek!" témakört a gyermekszegénységre - nyilván nem ok nélkül. Ez a mondat úgy fogalmaz, hogy "minden szegénység szenvedést okoz, de a gyermekek szegénysége elviselhetetlen". Én azt mondom, hogy az "elviselhetetlen" szó helyett sokkal inkább az "elfogadhatatlan"-t kellene ide írni. Mert hogy kinek mi elviselhetetlen, és kinek nem elviselhetetlen, ezen lehet vitatkozni, de hogy mindannyiunknak elfogadhatatlan kell, hogy legyen, ebben egészen bizonyos vagyok.
A szegénységet is lesz?kíti, a határozati javaslat a gazdasági szegénységre, a pénzügyi szegénységre. Amikor azt mondja, hogy a gyerekeket nevel? háztartások a többieknél szegényebbek. Úgy gondolom, nem csak gazdasági értelemben kell és szabad ezt értelmeznünk. Ha viszont lelkiekben közelítem meg, akkor egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a több gyermeket nevel? családok mindegyike szegényebb a gyermektelen családokhoz képest – s?t. Pontosabban fogalmazzunk akkor, amikor ilyen jelleg? megállapításokat teszünk.
Amúgy sem a társadalmi szegénység, sem a gyerekszegénység nem abszolút. Maga a szegénység nem más, mint kizáródás valamib?l, ami természetes része lenne vagy lehetne az életünknek. De minden esetben vagy az esetek nagy többségében relatív. Valamihez viszonyítva szegényebb, másokhoz mérve, a célokhoz mérve, a szomszédos országokhoz mérve, a tegnaphoz vagy éppen a jöv?höz mérve, és sorolhatnánk tovább. Egy biztos abszolút esélyegyenl?séget sem itt, sem másutt ne akarjunk elérni. Ne t?zzük ki célként, mert nincs esélyegyenl?ség. A gyermekek esélyeit lehet javítani, lehet közelíteni valamihez, egy kit?zött célhoz, de hogy esélyegyenl?séget teremtsünk, ezt a terminológiánkból is szám?zni kellene.
Javaslom, hogy a határozatba kerüljön bele, például a 6. pontba is, hogy ne csak a szociális, és szakmai de a civil szervezeteket is vonjuk be, a cselekvési programba, és számítani kell, építeni kell az önkormányzatokra. A kelleténél kevesebbszer és nem a súlyuknak megfelel?en kezeljük az önkormányzatok felel?sségét és a települési önkormányzatoknak az ebben betöltött szerepét.
És ami talán a legfontosabb. Leírhatjuk mi a legcsodálatosabb programot, elfogadhatjuk vagy elkészíthetjük a legcsodálatosabb cselekvési tervet, egyetérthetünk a nemzeti stratégiában megfogalmazott megállapításokkal, ha akkor, amikor ennek a feltételeit költségvetés formájában kidolgozzuk és elfogadjuk, nem kerül oda a prioritások közé. Ha újra és újra az oly sokszor vitatott fiskális szemlélet érvényesül, és mindenhonnan ki kell húzni valamit szinte fejkvótaszer?en, , akkor nem fogunk el?relépni ebben a kérdésben sem.
Talán a legfontosabb, hogy legyen ez az egyik legfontosabb prioritás. Amit tényleg fel kéne vállalni mindenkinek politikai hovatartozástól vagy párthovatartozástól függetlenül. Minden egyes kormányváltás után mindenki ki akarja találni a spanyolviaszt, úgy gondolja, hogy a nap vele kél és vele nyugszik, ahelyett, hogy folytatná azt, amit érdemes folytatni. De csak azt lehet folytatni, ami elkezd?dik. Tehát kezdjük el, hogy legyen mit folytatni!
Ennek a meglehet?sen hosszan elhúzódó vitának talán a legfontosabb üzenete az, hogy mindenki el akarja kezdeni, és ebben partner lesz. Talán még az ellenzék is, mert tudják, hogy el?bb utóbb ?k is odakerülnek, a kormányrúdhoz. És ha ugyanonnan kell folytatniuk, ahol most van vagy még rosszabb helyzetb?l, akkor szégyenkezhetünk valamennyien. Ne akarjunk szégyenkezni! Együtt akarjunk változtatni ezen a tarthatatlan helyzeten.
Köszönöm szépen. (Taps.)

Parlament 2007. április 23.

Általános vita
A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény módosításáról
Felszólalás: 3 p. 29 mp.

Köszönöm, elnök úr!
Kedves Képvisel?társaim!
Nemcsak azért, mert viszonylag rövid törvényjavaslatról van szó, hanem azért is, mert érdekelt a dolog, elolvastam, kicsit utánanéztem, meghallgattam államtitkár úr szóbeli kiegészítését, és azt hittem, hogy értem. De minél tovább ülök itt és hallgatom a vitát, annál zavarosabbnak t?nik számomra, vagy annál bonyolultabbnak, pedig valószín?leg végtelenül egyszer? kérdésr?l van szó. Bár azt, hogy egy meg nem épült vezetékre - ami valószín?leg 2008-ig sem fog megépülni - hogy lehet ideiglenes engedélyt kiadni 2008. december 31-ig, ezt még mindig nem értem, de ezt nem tartottam olyan kérdésnek, hogy most felvessem. Mint ahogy azt sem, hogy az Energia Hivatal milyen alapon, kinek, milyen feltételekkel, milyen id?re adhat engedélyt.
Azt azonban világosan kellene látnunk, hogy aki vezetéket épít, az utána hasznosítani akarja azt. Vagy úgy, hogy saját maga szállít rajta gázt, és el akarja adni, vagy úgy, hogy valakinek bérbe adja, aki azon gázt szállít. De ha ezt Magyarországon keresztül szállítják, akkor Magyarország annak haszonélvez?je lehet: itt van, könnyebben lehet bel?le vásárolni. És minél több ilyen lehet?ségünk van, annál inkább kedvez?en alakulhat a versenyhelyzet. Az a versenyhelyzet, amib?l végül is a fogyasztó valamilyen formában kedvez?en kerülhet ki. Vagyis egy kezelhet? fogyasztóár és egy biztonságos ellátás jöhet létre.
Ha a cél, ami megfogalmazódott, az, hogy Magyarország gázellátása több alternatívára épüljön - márpedig több vezeték többalternatívás lehet?séget adhat -, és ezenkívül még tranzitdíjat, vagyis bevételt is fog jelenteni az nekünk csak jó lehet. Ez az állami bevétel a gáz fogyasztói árat stabilizáló elemként jelenhet meg. Ha ez így van, akkor ezt lehet támogatni, bár egy vagy több átmen? cs? önmagában véve még nem garantálja ezeknek, a céloknak az elérését. Azt, hogy ebb?l milyen haszna lesz Magyarországnak, az dönti el, hogy milyen formán tudunk mi ezekb?l, az alternatívákból a saját magunk számára hasznot hozni. De ez nyilván nem itt a patkóban fog eld?lni, hanem azoknak a cégeknek a versenyében, akik ebben hasznosítóként részt vesznek akár egy szakasz, akár pedig az egész cs?vezeték esetében.
Köszönöm szépen.

Parlament 2007. április 23.

Általános vita
Egyes, a nemdohányzók védelmét szolgáló törvényi rendelkezések módosításáról
Felszólalás: 7 p. 30 mp.

Köszönöm, elnök úr!
Kedves Képvisel?társaim!
?szintén szólva, jó ülni itt a patkóban akkor, amikor valami olyan témát talál a parlament, ami pártállástól függetlenül azonos megítélést kap. Még akkor is, ha kisebb pengeváltás azért volt. Ez valószín?leg azért van, mert a dohányzáshoz való viszony er?sebb még a képvisel?k többségénél is, mint a párthoz való köt?dés, és ez nem biztos, hogy rossz. Els?sorban azért nem, mert amikor egy ilyen téma el?kerül, lehet, hogy néhányunkban megfogalmazódik, hogy ez egy kevésbé fajsúlyos ügy, pedig nem így van. Az, hogy most itt nem az határozza meg a véleményalkotást, hogy ki fogalmazta meg, hanem az, hogy mit mondott, mire tett javaslatot, önmagában véve példaérték? lehet, és jó, hogy így van.
Megítélésem szerint ez egy nagyon komoly, fajsúlyos ügy, mert a fiatalok szokásait próbálja keretek közé szorítani. Amikor Tóth Károly képvisel?társam azt mondja, hogy a dohányosok védelmében szól, akkor nem tesz jót, mert biztatást ad a dohányzás éppen rászokni készül? fiataloknak. A mi országunkban fordított folyamat zajlik most le, mint általában a világban. Az id?sebb korosztály körében a dohányosok száma jelent?sen csökkent, a gyerekek körében pedig a dohányosok száma jelent?sen növekszik. Ez egy tökéletesen ellentétes folyamat, és ha valahol meg lehetne fordítani ezt a folyamatot, akkor azt pontosan a gyerekeknél lehet megtenni.
Az, hogy van szabályozás, van jogszabály, az egy dolog. Ha csak mindig erre hivatkozunk, de nem szankcionáljuk, és oly mértékben nem sikerül szankcionálni, hogy korlátozni is tudjuk, akkor a homokba dugjuk a fejünket, vagy a sz?nyeg alá söpörjük a problémát. Kipipálunk valamit, de tulajdonképpen nem történik érdemben semmi.
Nem tudom, hogy mikor kerül rá sor a mai napon, de valamikor még a kés? esti órákban sor kerül a gyermekszegénységgel kapcsolatos kérdéskörre. Meggy?z?désem, hogy a gyermekszegénység és a gyermekdohányzási szokások nagyon szorosan összefüggnek egymással, mint ahogy a gyermekszegénység és a fiatalkori alkoholizmus is nagyon szorosan összefügg egymással. Ezek a kérdések olyan mértékben összefüggnek, olyan mértékben kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem is lehet ?ket elszakítani. Ha egy kérdésben végre konszenzust tudunk kialakítani, hogy keményen szankcionálni kell, akkor már el?rébb jutottunk, és ez pozitívumként értékelend?.
Az is meggy?z?désem, hogy egy társadalom kulturáltsági fokát jelzi a dohányzáshoz és a dohányosokhoz való viszony. Ha azt vizsgáljuk, hogy a különböz? társadalmak a világ különböz? részein hogyan viszonyulnak a dohányzáshoz, akkor nagyon könnyen szoros, szignifikáns összefüggést lehet látni a társadalmak fejlettségi foka és a dohányzáshoz való viszony között. Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább visszafogottabb a dohányzás, annál kevesebb a dohányos, annál keményebben szabályozzák és tudják eredménnyel szabályozni a dohányzást, beleértve a vásárlást is.
Miért van ez? Egyszer?en azért, mert az egészségkárosító szokások közül, amelyekb?l meglehet?sen sok van, a legáltalánosabb és a legbocsánatosabb a dohányzáshoz való viszony. Pedig ennek kéne a legkeményebbnek lenni, mert sok minden ebb?l indul ki. Elnézést, ha a kábítószerre utalok, de a kábítószeres cigaretta is tulajdonképpen els?sorban a dohányos fiatalok körében jelenik meg els?sorban. Én azt mondom, hogy a kereskedelmi jogot igenis korlátozni, szankcionálni kell. Ezen kívül számos más megoldást kell keresni, hogy ez a káros szokás els?sorban a gyerekek, a fiatalkorúak körében visszaszoruljon.
Az már csak akadékoskodásnak t?nne, ha most elkezdenénk azon gondolkodni, miként lehet majd ezt betartani? De legyen ez akkor gond, amikor már a szankcionálás lehet?sége megvan, mert ett?l kezdve jön az, hogy kisebb boltokban, kisebb közösségekben, falvakban, ahol ismeri a keresked? a vásárlót, ott könnyen meg tudja ítélni a helyzetet. Mert nem lehet mindig elkérni a személyi igazolványt egy cigarettavásárlásnál. Egy nagyobb város nagy bevásárlóláncában, egy Tesco áruházban én kíváncsi lennék arra, hogyan tudja kisz?rni, vagy hogyan akarja kisz?rni egyáltalán az eladó, a pénztáros a dohányárut, vásárló fiatalt. Ide is igaz az, hogy minél kisebb egy közösség, minél jobban ismeri egymást egy közösség, annál inkább lehet a szokásokat pozitív irányban alakítani. Minél inkább elszemélytelenednek a közösség tagjai, annál kevésbé lehet mindezt megtenni.
A magam részér?l azt mondom, jó, hogy idekerült ez az el?terjesztés, jó, hogy a patkó különböz? oldaláról támogatják. Akár pozitív példaként is, amikor oda kell tenni az asztalra, hogy vannak témák, aminél alárendelik a párthovatartozást a képvisel?k. Ez egy ilyen ügy. Gratulálok a gondolathoz, a felvetéshez, és nincs kétségem afel?l, hogy el fogja fogadni a parlament.
Köszönöm szépen. (Taps.)

Parlament 2007. április 16.

Általános vita
„Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032.
Kétperces felszólalás: 2 p. 02 mp.

Köszönöm, elnök úr!
Tisztelt Ház!
A képvisel? asszonynak teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy pontos határid?ket kellene meghatározni.
Vannak itt olyan folyamatok, amiket ha nem kezelnek id?ben, nem kezelünk id?ben, akkor megfordíthatatlanná válnak, vagy a megváltoztatásuk sokkal többe fog kerülni. A határozati javaslat egyik pontja szerint, cselekvési programot kell készíteni - mindenféle határid? nélkül. Ha valami sürget bennünket, és valamire el kell kötelezni a kormányt, akkor az az, hogy ezt a cselekvési programot meghatározott id?n belül el kell készíteni, és ez nem lehet egy évnél hosszabb id?. Tehát egy éven belül ezt el kell követnie.
A javaslat háromévenként új cselekvési programot vagy felújítást ír el?. Én azt mondom, hogy e mellett legalább évenkénti monitorozást is biztosítani kell, ha másként nem, akkor az illetékes bizottság el?tt számoljon be a kormány.
Ha ez így készül el, akkor van remény arra, hogy a ma érzékelhet? problémákat id?ben lehet kezelni, a folyamatokat meg lehet állítani, le lehet lassítani, és utána átfordítani egy pozitív irányba.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)